A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…
Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.
…ami jobban sül el, mint remélte.
Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga.
Bridget véleménye:
Kezdem azt érezni, könyvet kellene írnom. Halomra jelennek meg ugyanis azok a YA és NA könyvek, melyek semmi újdonságot nem tudnak felmutatni, csak elődeik karaktereit és cselekményeit vegyítik, majd szépen mégis sikerlistások lesznek. Mert hiába nem hoznak magukkal újdonságot, de egy – ezek szerint eléggé – bevált receptet követnek, amit a kiadók örömmel kiadnak, az olvasók pedig örömmel olvasnak. Kivéve, engem, aki nem is fogom megérteni, miért is jó a 30. ugyanolyan könyvet olvasni, de ízlések is pofonok. Viszont, ha már ez így van, nekem is meg kellene lovagolnom ezt a kiadási hullámot.
via GIPHY
Végülis, mit is találhatunk ezekben a könyvekben?
- A S.E.G.G (lásd előző posztunkban Jeanne véleményét)
- Az átlagos lány, aki eddig senkit nem érdekelt, mégis most mindenki őt akarja (nem, nem csak a főhős, hiszen akkor nem lenne szerelmi háromszög)
- A konfliktus, ami miatt ez a két karakter, akik normális körülmények között nem szólnának egymáshoz, most mégis meg kell tenniük
- Egyszerű írói nyelvezet, itt-ott egy kis vulgaritással megfűszerezve
- Sötét múlt
- Egy félmeztelen srác a borítóra
Ezzel meg is kapjuk eheti posztunk főszereplőjét, a The deal című könyvet. Meg még vagy negyvenet bármelyik könyvesbolt YA polcáról.
Ezek alapján nem emelném ki a könyv tartalmát, hiszen fentebb már körvonalazódott előttetek, miről is szólhat. Azt be kell vallanom, hogy egyébként az első 40-50 oldal annyira még nem is fájt. Volt egyfajta dinamika a szereplők párbeszédében, ami olvasatta magát. És igazából az is plusz pont, hogy nem első látásra szerelmet kapunk, hanem kicsit azért meg kellett „dolgoznia” mindkét félnek, hogy a másik beleszeressen.
De sosem bocsátom meg azt a jelenetet, amikor Hannah és Garrett először szexelnek, és Hannah felkiált, hogy a srác „túl nagy” és belé aztán nem fogja tenni ezt a farokszörnyet. Akár az eredeti szerkesztő engedte ezt így kiadni, akár a magyar fordító a ludas, remélem, kap pár álmatlan éjszakát miatt. Amiatt már nem is háborgok, hogy miért kell a fiatal lányok/nők agyában elültetni ezt a magvas gondolatot, hogy a tökéletes társnak, a nagy szerelemnek csak akkor „szerszáma” (ahogy manapság szeretik megfogalmazni) lehet, hogy az belé sem fér. Mert nyilván minden pasi ilyen méretekkel szaladgál az utcán... És nyilván, csak ez számít. De legalább ezek az írók már kezdenek leszokni a szüzességüket életük végéig őrző főhősnőkről, akik azt sugallták, hogy az egészséseges szexuális életet élő fiatalok feleannyit sem érnek.
Értékelés: 5/3.
Olvasásra ajánlom: igen
Jeanne véleménye:
A Könyvmolyképző Kiadónak volt egy jó kis akciója mostanában, aminek köszönhetően néhány könyvvel gazdagabbak lettünk. Mennyiségi tekintetben mindenképpen, tartalmilag azért van még mit csiszolgatni egynémelyik példányon.
Elle Kennedy könyvén is lehetne javítani még: olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy kb. 2 hete olvastam (és voltam olyan könnyelmű, hogy akkor nem írtam le a véleményemet), de mára még a szereplők nevét is elfelejtettem. Szerencsére érkezett a gyorssegély, Bridget megsúgta nekem, hogy aktuális szerelmes párunk tagjait Hannah-nak és Garrettnek hívják. Valószínűleg bennem van a hiba, de nekem egy rossz névválasztás is elég ahhoz, hogy ne legyen kedvemre való egy szereplő. Lehet, hogy az angolszász kultúrában a Garrett név egyenlő a szexistenség fogalmával, de számomra inkább a darabos zöld köpetet megelőző krákogást idézi fel.
Mindegy, lépjünk ezen túl, ettől még jó is lehetne a könyv, hiszen minden olyan klisét felsorakoztat, ami egy sikeres YA regényhez kell. A nyelvezete nem túl bonyolult, könnyen olvastatja magát, különösebb gondolkodásra nem késztetett. Mondjuk az eltérő szereplői szemszögeket érzékletesebben is el lehetett volna választani a szókincs gazdag eszköztárát igénybe véve, de így elég egysíkú lett a sztori.
A szereplők tökéletesen hozzák az archetípusuknak megfelelő vonásokat: Hannah a társasági élettől visszahúzódó ám szuperintelligens egyetemista, míg Garrett a Sérült Egyetemista Gólkirály Gátlásokkal, akik kezdetben utálják egymást. Számomra érdekes volt végre egy olyan történetet olvasni, ahol nem a semmiből jött a mindent elsöprő szerelem, hanem nyomon követhettük annak kialakulását a kezdeti vitáktól kezdve az érzelmek elmélyüléséig.
Hogy ne unatkozzunk nagyon, az érdekkapcsolatból igazi kapcsolat lesz sablont teletűzdelte még a szerző a családon belüli erőszak és és a nemi erőszak kérdéskörével, ami így együtt kicsit sok volt. Mindkét téma elég fajsúlyos ahhoz, hogy önmagában elvigyen a hátán egy történetet, így viszont egyik sem kapta meg a kellő teret. A Garrett apjához fűződő cselekményszál így elég sután zárult, számomra kicsit összecsapott lett.
A váratlan fordulatnak szánt epizódok elég kiszámíthatóak, ha annyit könyvet fal fel az ember, mint mi, így különösebb meglepetések nem értek olvasás közben. Na, de van úgy az ember, hogy pont erre van szüksége: egy biztonsági játékra, ahol tudjuk, mire számíthatunk.
A cselekmény során fontos szerepet kap a főhősök közötti kémia, és esküszöm, dicsérni akartam az erotikus jeleneteket... egészen addig, míg olyan mondatokat nem olvastam, hogy "rátette a kezét a CSOMAGOMRA".
Most komolyan, ki hívja a férfi genitáliákat csomagnak? Nekem annyira stílusidegen és illúzióromboló volt, pláne, hogy többször is szembe jött velem a szövegben. Hogy a klasszikust idézzem: "Kár érte, kiváló ügynök volt."
Egyszeri időtöltésnek nem volt rossz, de nem valószínű, hogy a közeljövőben újra fogom olvasni.
Értékelés: 5/3.
Olvasásra ajánlom: igen
