Édesapja elnyúló kórházi kezelése miatt Alexa kínos anyagi helyzetbe kerül. Lassan nem marad más választása, mint eladni a régi otthonukat. Végső elkeseredésében úgy dönt, szerelmi mágia segítségével szerez vagyonos férjet magának. Arra azonban nem számít, hogy épp legjobb barátnőjének milliárdos bátyja lesz a megmentője... aki egyszer már összetörte a szívét. Nicholas nem hisz a szerelemben, de hogy megörökölhesse nagybátyja vállalatát, meg kell nősülnie, mégpedig gyorsan. Ezért merész ajánlattal áll elő: érdekházasság. Szigorú szabályokkal. Mind közül a legfontosabb: érzelmekről szó sem lehet. Színtiszta üzlet, amit a felek pontosan egy évre kötnek. Csakhogy a sors képes fenekestül felforgatni még a leggondosabban kidolgozott tervet is.
Bridget véleménye:
Az Érdekházasság tipikusan azon könyvek kategóriájába tartozik, amelyik után mindig megkönnyebbülve sóhajtok fel: De jó, hogy nem adtam érte pénzt!
Ha valaki olvasott már életében valaha romantikus ponyvát, akkor egyetlen meglepetést sem fog okozni ez a könyv, illetve maximum, annyit, hogy 1, hogy lehetett ilyen sok lapot megtölteni a történettel illetve 2, hogy lehet ennek folytatása?
Azonban aki szerette is ezeket a fent említett ponyvákat, az szeretni fogja Probst regényét is, az információim szerint, elég jól fogyott a polcokról… Meglepően jól. Ilyenkor vagyok elképedve, hogy mire van igénye az embereknek. De sebaj.
Alapvetően a sztori ismerős lesz mindenkinek – gazdag pasi, szegény lány, a lánynak kell a pénz, így hozzámegy a pasihoz, mert a pasinak meg feleség kell… csodák csodájára, hihetetlen váratlan fordulat következik be: egymásba szeretnek!
Őszintén, nem tudom, hány bőrt lehet még lenyúzni az ehhez hasonló sztorikról – én személy szerint szeretnék már valami kreatívat is látni ebben a műfajban (lehet, hogy ez ellentmondás?).
Olvasásra ajánlom: egy nehéz nap után, mikor ki akarsz kapcsolni, és nem akarsz gondolkodni a cselekményen
Értékelés: 5/2
Jeannne véleménye:
A Libri kiadónak hála a szórakoztató "irodalom" egyik újabb remek darabjával ismerkedtem meg, bár a szórakoztató jelző ebben az esetben új értelmet nyert. A Milliomosfeleségek címet viselő, sokat ígérő sorozat első része üde színfoltot jelentett az év végi monoton túlórák és stresszes napok világában – rég nevettem akkorákat, mint olvasás közben.
Bár a megszokott klisékre épülő történetet romantikus-erotikus kategóriába sorolhatjuk, számomra az egész inkább komikusnak hatott, legfőképpen a szóhasználat miatt. A főhősnő, Alexandria különféle testrészei rendszeresen, oldalakon keresztül duzzadtak, különösen igaz volt ez a rubinvörös ajkaira. Ezt látva a vad férfiállat Nicholasból folyamatosan nyers szexualitás áradt, miközben Alexa szemérme nedvességtől patakzott.
A fogalmazásmódot sokszor régimódinak éreztem, valahogy idegen volt a mondanivalótól.
A regény dinamikája a két főhős végletekig kihangsúlyozott ellentétére épül, egy feminista maszlag az egész: a feszültséget nem közös kompromisszumok oldják fel, a férfi az, akinek mindenben engednie kell, akinek áldozatokat kell hoznia minden szituációban – a legfőbb mérce az, hogy melyik csapatnak drukkol, OMG! –, azon csodálkozom, hogy a végén a golyóit nem nyújtja át tálcán Alexának. Ezek után csak az a kérdés, hogy ha ekkora változáson megy keresztül – nevezzük jellemfejlődésnek – ugyanaz a vad férfiállat marad-e, vagy csak egy marionettbábu.
A cselekmény egyébként elég kiszámítható, Alexa váratlanul bekövetkező terhessége annyira sulykolva volt már az elejétől kezdve, hogy csak az volt kérdés, meddig várnak vele. A szereplőkkel nem igazán tudtam mit kezdeni (azonosulni meg pláne nem), a sekélyes jelző nem is fedi tökéletesen azt a jellegtelenséget, ami őket jellemezte. Nicholason kívül senki sem változott semmilyen irányba, bár a könyv értékén ez már nem sokat rontott.
Olvasásra ajánlom: csak saját felelősségre
Értékelés: 5/2
