„Valami tényleg gyönyörű volt köztünk néhány boldog hónapon át.
Valami őrülten szép.
Vagy csak simán őrült.”
Maggie Young átlagos lány volt. Átlagos barátokkal, átlagos szülőkkel, átlagos eredményekkel… átlagos élettel.
Aztán jött A Fiú.
Clayton Reed a múltja elől menekült, olyan démonokkal a nyomában, amelyek bármikor
leteríthették volna. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra.
Aztán jött A Lány.
Maggie abban hitt, hogy a szerelmük mindent túlél.
Clay abban, hogy csak a lány kell, és zavaros életének rendje helyreáll.
Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen.
De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben. Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned.
A New York Times-sikerlistás írónő, A. Meredith Walters érzelmes, szívszorító történetet mesél az első szerelem mindent felemésztő hatalmáról.
Jeanne véleménye:
Régen jártam már egy könyvvel úgy, hogy zsigerből gyűlöltem, de a Find you in the dark pont ilyen volt. Szinte az első oldaltól kezdve taszított, többször félre is tettem, mert csak nagyon akadozva haladtam vele, akkor is végig feszengtem.
Az összefoglalóm megírásával is szándékosan vártam pár napot, nem akartam "hirtelen felindulásból" véleményt alkotni, de így – 1 hét távlatából – sem változott semmi: reflexből görcsbe rándul a gyomrom, ha csak rá gondolok, és ennek legfőbb oka főhősnőnkben keresendő.
Sokszor találkoztunk már bosszantó női karakterekkel olvasmányaink során, de a cselekményt E/1. személyben elmesélő Maggie – számomra – mindennek a legalja. Egy ostoba féreg, egy önimádó egocentrikus liba, akivel nem hogy azonosulni nem voltam képes, de még minimálisan együttműködni sem.
A szerző a történetet a borderline betegség árnyoldalainak bemutatására szerette volna felhasználni Clay figuráján keresztül, ami alapból nem is lenne gond. Lehet és kell is beszélni a különféle testi és lelki betegségekről, de attól tartok, ebben a könyvben nem csak a "férfi" főszereplő küzd komoly mentális problémákkal, hanem maga az elbeszélő is. Maggie úgy adja elő magát, mint egy teljesen hétköznapi, átlagos lány, de valójában egy igazi pszichopata, aki kihasználja és manipulálja környezetét, és gyakorlatilag a vesztébe sodorja az érzelmileg labilis Clayt.
Maggie "bűnlajstroma" igen hosszú:
- saját barátairól többször is lenézően nyilatkozik, problémáikat elbagatellizálja;
- a Claytonnal történő első találkozáskor azonnal megkattan, szinte betegesen meg akarja szerezni magának a fiút. Ráakaszkodik, nyomul, majd visszatáncol, mondván, hogy ő csak barátkozik - ezzel bárkit kiborítana, nem csak egy borderline-ost;
- miután mégis összejönnek, Clay-t egy érzelmi hullámvasútra ülteti fel. Bár a srác szeretne megfelelni Maggie szüleinek, a lány folyamatosan belekényszeríti olyan szituációkba, amiből rosszul jön ki, és a szülők el is tiltják őket egymástól;
- az irgalmas szamaritánus szerepében tetszelegve lóg az edzésekről, átveri tanárait, szemérmetlenül hazudik szüleinek, és a szerelemre hivatkozva dönti még nagyobb nyomorúságba szegény srácot.
Ilyen szereplők mellett a tragédia elkerülhetetlen, hiszen a családjától elhidegült, magányos és érzelmileg kiszolgáltatott Claynek a gyógyulásához stabilitásra lenne szükség, de helyette drámát kap, és csak újabb veszteségek érik.
Szerencsére a szerző meg sem próbálta erőltetni a happy endet, nincs nagy összeborulás a végén. És a végső konklúzió, amit levonhatunk? Nem baj, hogy a "nagy szerelmem" a zárt osztályon van, de én legalább majd felépítem az életem. ANYÁD.
Alig várom, hogy olvashassam a sorozat következő részét.
Értékelés:1/5
Olvasásra ajánlom: nem
Bridget véleménye:
Most, hogy az április 1-jéig tartó VP-s kuponnal feltöltöttük készleteinket, nem szűkölködünk olvasnivalóban szerencsére. Közben egy Libris, "váltsd be a pontjaidat, amíg lehet" felhívásba is belefutottunk, így az elkövetkezendő időszak postokban fog bővelkedni, nem kell aggódnotok.
A srác ugyanis az első perctől egy katasztrófa. Állandóan ideges, bunkó és agresszív, nem egyszer komoly fizikai fenyegetést jelent mindenkire, még önmagára is. Minden normális ember messzire elkerülné, még Maggie barátai szerint is hagynia kellene a fenébe, erre ő boldogan szalad a karjai közé az összes adandó alkalommal. Hát ezek után, meg is érdemli, hogy megszívja, ha tenyérbe szalad a pofonért. Arról nem is beszélve, hogy a srác tényleg komoly problémákkal küzd, ő pedig minden ellenérzését a szőnyeg alá söpri, csak mert a srác cukin kér bocsánatot, cukin mosolyog, vagy mert hihetetlen ügyességgel szedi le róla a bugyit. (Ja, meg mert BMW-vel jár, meg csodás nyaralóba viszi.)
