Akik figyelemmel követik a blogot, tudják, hogy nem bánunk kesztyűs kézzel az írókkal és könyveikkel. Nem teszünk kivételt senkivel, próbálunk mindig objektív véleményt alkotni, akkor is, ha az őszinteségünk bántó. Talán emiatt van, hogy nem vagyunk túl népszerűek, és viszonylag sok támadást kapunk magunk is a különböző fórumokon.
Éppen ezért lepett meg egy levél, ami a napokban érkezett, és rendhagyó módon méltatta munkásságunkat. Mivel nem szoktuk magunkat (sem) fényezni, a verbális piedesztálra emelést nem másolom be ide. Viszont olyan gondolatok is akadtak benne bőven, amik talán másokat is érdekelnek:
Sokszor írjátok egy-egy kritikátokban, hogy nem értitek kinek van igénye ilyen silány minőségű, olvashatatlan, legjobb esetben is csak mondathalmaznak nevezhető (mert a szöveg kritériumainak nem felelnek meg) papírhalmazokra.
Szerintem a válasz igen egyszerű. A célközönség ebben az esetben azokból az emberekből kerül ki, akiknek óvodás korukban a szüleik fáradtak voltak magyar népmesét olvasni esténként, kisiskolásként a kötelező olvasmányok és a szépirodalom terhet jelentettek (nagy a felelőssége a tanároknak ezen a ponton), majd ugyanezen kifejezések szitokszavakká alakultak át a gimnáziumban. Arra a kérdésre, hogy hány könyvük van otthon, felnőttkorukban sokan csak egy vállrándítással válaszolják, hogy talán húsz.
Ez itt a probléma: silány embernek silány mű, de hogyan is tudhatnák sokan, mi a mérce, ha soha egy Mikszáth-művet, Jókai regényt nem vettek a kezükbe. Talán a Goethe név hallatán valami gyíkra asszociálnak, Szabó Magdáról meg a kávézó jut eszükbe... És innen át is evickélhetnénk a politika, közügyek, kultúra, úgy egyben a magyar nemzet válságának nevezett hatalmas óceánra. Mindegy... Ti vagytok a szerkesztők, én az olvasó, nem pedig fordítva, szóval itt be is fejezem a "hegyi beszédemet" a nagy tömegekről.
...
...csak azt mondom, hogy igen, oké, természetesen kell a megújulás, kell minden kornak egy Picasso, egy Salvador Dali, egy Bartók Béla, aki kiforgatja a világot a sarkaiból, csak míg egyiknek a festménye országokat ríkat meg, a másik zenéje népeket szólít föl, addig egy fehér vászon, vagy egy üres kotta ezekre nem képes. De igen, talán Csöngére kéne mennünk művelődni, és akkor kinyílna a harmadik szemünk, meghallanánk az univerzum zenéjét, és magasabb létsíkra emelkednénk...
FDI
A magvas gondolatok mellé kaptunk még egy rendkívül cizellált, alaposan kidolgozott képet, ami a Green lányok szélmalomharcát ábrázolja. Köszönjük!
Ti mit gondoltok, van értelme küzdeni a "gonosz" ellen?
