Chloe Peterson megesküdött, soha nem követi el többé azt a hibát, hogy megbízik egy férfiban. Indokai olyan fájóak, mint a sérülések az arcán. Úgyhogy amikor kocsija a vizes útról belecsúszik az árokba, meg van győződve róla, hogy az a fantasztikus fickó, aki megmenti, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Chase Sullivan sikeres fotográfusként válogathat a gyönyörű nők közül. Elégedett az életével - amíg rá nem talál Chloéra és a totálkáros kocsijára a Napa Valley-i út szélén.

A köztük felsistergő vonzalom minden szerelmes pillantással és bűnösen édes érintéssel egyre nő, s Chloe nem tehet róla, de el kell tűnődnie rajta, hogy talán azzal a férfival találkozott, aki kivétel a szabály alól...

Bridget véleménye:

Bella Andre – A Sullivan család kötete volt az, amit nem hagyhattam az Ulpiusban, ha már a hónap könyve akcióban csak 1000 Ft volt. Úgy voltam vele, hogy igen, biztos egy újabb Ulpius-csoda lesz, abból a borzalmasan ömlengős, nyálas, minden oldalt szexelős fajtából, de néha kell limonádét olvasni, na meg persze, kicsit titkon mégiscsak többet vártam, mert a borítója nem is volt vészes.

A Sullivan család, mint ahogy a címéből sejteni lehet, a Sullivan családról szól. Konkrétan az első kötet első 10 (ha nem 20) oldalán ismerteti őket Andre. Elmeséli, hogy milyenek a szülők - az anyuka szupermodell volt, és az apuka halála után nyolc gyermekének szentelte az életét, és mint ahogy azt többször is hangsúlyozzák, soha többé nem volt kapcsolata férfiakkal, mintha ettől még jobb anya lenne, holott szerintem ha már egyszer ilyen jó ember, megérdemelné, hogy még egyszer rátaláljon a boldogság, nem lenne ettől rosszabb szülő. Aztán megismerjük a nyolc gyermeküket, fiúk-lányok vegyesen, természetesen mind gyönyörűek és sikeresek – profi fotós, világhírű színész, híres borász, profi táncos... Mindössze két átlagos gyermek van, egy könyvtáros és egy tűzoltó, de várom még, hogy kiderüljön, hogy titokban megcsípte őket egy radioaktív pók, vagy csak a kriptonit árthat nekik.

Az első könyv a második fiúról szól, a fotósunkról, aki belebotlik egy gyönyörű nőbe egy viharos éjszakán, és mivel a nő kocsija az árokban hever és nincs hova mennie, így felajánlja neki, hogy szálljon meg nála (vagyis inkább bátyja, Marcus szőlőbirtokának vendégházában, ahova fotósunk – Chase – is tart). Az események innen pörögnek, legalábbis szexuális téren, ugyanis a lány már aznap este Chase-re gondolva nyúl magához a fürdőkádban...(persze Chase meg pont benyit rá akkor). Ha nem is mesélem tovább a történetet, ki lehet találni, miről fog szólni. Annyit azért elárulhatok, hogy bármelyik nyúl megirigyelhetné őket.

Alapvetően mondhatnátok, hogy megérdemeltem, mit vártam? De másrészről, lehetett volna ez a könyv jobb is, komplexebb. Chloe ugyanis erőszakos férje elől menekül, de ezt a témát, akármennyire is érdekes lenne, nem igazán feszegeti Andre, valahogy letudja annyival, hogy Chloé nem mer senkit közel engedni magához, ami valójában annyiban nyilvánul meg, hogy az első éjszaka még nem, de a másodikon már lefekszik Chase-szel.

Olvasásra ajánlom: nem

Értékelés: 5/2

Jeanne véleménye:

Attól tartok, részemről ez egy elragadóan rövid összegzés lesz, talán egy szóval is el lehetne intézni: PONYVA. Most elragadóan képzeljétek ide ennek az elragadó kifejezésnek minden negatív jelentéstöltetét, és elragadóan gondoljátok hozzá a legmegvetőbb hangsúlyt. Félre ne értsetek, nem a ponyva elragadó létjogosultságát kérdőjelezem meg, igen is szükség van az elragadó nyári nyáltengerre, és hiszem azt, hogy ennek a elragadó kategóriának is vannak elragadóan értékelhető darabjai. Nos, a Sullivan család nem az.

Eredeti nyelven nem olvastam, így nem tudom, hogy a rettentően idegesítő túlírtság és pátosz csak a magyar fordítás sajátja-e. Mindenesetre a falat kapartam az olyan fordulatoktól, hogy "határozott frusztrációt látott bátyja arcán", "hihetetlenül pompás mellei". Ehhez jött még a cukormáz, az "elragadó" szó indokolatlanul gyakori használata, a 4 napi ismeretség után házasodjunk össze, és a "most nagyon megnyílok előtted és bevallom neked, hogy a foltvarrás a szenvedélyem".

Eleinte magam sem tudtam megfogalmazni, mi volt az, ami leginkább zavart a történetvezetésben. Az alapötlet nem lett volna rossz: a bántalmazó kapcsolatból menekülni próbáló nő megismerkedik valakivel, aki majd segít neki túllépni a múlt árnyékán. Érdekes lett volna egy ilyen történetet olvasni, ahol lépésről-lépésre nyomon követhetjük, hogyan alakul ki újra a bizalom egy másik emberrel szemben, hogyan lehet ezt a traumát feldolgozni, és nyitottá válni egy kapcsolatra. Ehhez képest mit kapunk? Egy nőt, akinek még be sem gyógyult az arcán a férjétől kapott jobb egyenes nyoma, de máris formagyakorlatokat mutat be egy vadidegen férfival a teraszon, a fürdőszobában, és a létező összes helységében annak a háznak, ami szintén egy másik, számára ismeretlen férfié. Aha.
Mert a nők ilyenek. Mit számít az éveken át tartó lelki terror, a testi erőszak, ha van egy fotós szépfiú, aki akkora úriember, hogy hihetetlen türelmével nem ront azonnal a málnásba, hanem képes egész egy napot várni ezzel. Ekkora nagylelkűség láttán a nőknek egyből megnyílik a ... szíve, hiszen ez csak az igaz szerelem lehet.

Látszik, hogy Bella Andre azon szerencsések közé tartozik, akit nem ért effajta trauma az életében, különben nem írt volna le ekkora ökörséget. Emiatt számomra az egész sztori hiteltelen és idegesítő lett, nem csinált túl sok kedvet a sorozat további köteteihez. (Merthogy a fotós szívtipróék 8-an vannak testvérek, szóval lesz még itt románc bőven.)

Olvasásra ajánlom: ha utána jön Will Smith és kitörli az emlékeidet

Értékelés: 5/2