Anna megváltónak született, de nem az embereket hivatott megvédeni, hanem Lucifer teremtményeit, a vámpírokat. Ugyan eleinte nem akarja elfogadni végzetét, de miután megismeri az igaz szerelmet egy halhatatlan oldalán, az életét is felteszi arra, hogy megmentse őket. Elkezd hát kutatni a vámpírok ősanyja után...
Bridget véleménye:
Régóta gondoltam már rá, hogy olvasok valamit a Novum pro kiadótól, melynek hitvallása a következő: „Úgy gondoljuk, a minőségi kéziratot író szerzőknek jár egy esély, hogy művüket megjelentessék” – olvashatjuk a kiadó honlapján. Nos, én azt szerettem volna tesztelni, mennyire minőségiek ezek a kiadványok.
Zea Love Sofia könyvét nem én választottam, hanem Jeanne, és így visszagondolva, nem lehettem akkortájt túl jó testvér, ha ezt kaptam büntetésül. Miközben olvastam a könyvet, arra gondoltam, hogy ehhez sokkal mazochistábbnak kellene lennem, és ha nincs Jeanne, és a tudat, hogy ezt neki is el kell olvasnia (ergo majd főhet a saját levében), az első pár oldal után letettem volna.
Sajnos, nem is tudtam igazán komolyan venni, de még jó, hogy nem is erőltettem, túl sok agysejtem pusztult el így is olvasás közben. Az egész annyira összeszedetlen volt, kapkodó, kezdve a 17 éves főhősünkkel, aki már az első találkozás alkalmával odaadja magát minden gond nélkül – természetesen irtó jóképű, és kegyetlen vámpír – kedvesének, egészen odáig, hogy a bután megszerkesztett szövegben olyan gyöngyszemeket találni, mint hogy Annánk naplót eszik, és a többi…
A karakterek névválasztása azonban egyértelműen megérdemelt pár elhullajtott könnycseppet (természetesen nevetés közben), nálam Lerábisz és Dilis Dani vitték el a pálmát, de azért Lénárd meg Stefán sem maradt le mögöttük sokkal.
A sztori béna volt, és a sok természetfeletti hülyeség halmozása sem javított rajta, egyszer – kétszer már én is azon voltam, hogy kitépkedjem a hajam közben, ahogy azt Vári Anna/ alias boszorkányleszármazott/ alias olcsó kis tinilány tette egyik alkalommal.
Biztos forrásból tudom, hogy Jeanne számos fantasztikus idézetet szedett nektek össze a regényből ízelítőül, így nem is magyarázom sokáig, miért jutottam a következőre:
Értékelés: 5/1
Olvasásra ajánlom: NEM.
Jeanne véleménye:
Próbálom finoman megfogalmazni a véleményemet. Ez a könyv borzasztó. Egy élvezhetetlen selejt, egy hulladék - mélységesen felháborít, hogy ma ilyeneket ki lehet adni. Először a kiadó székhelyét romboltatnám porig, majd hinteném be sóval, hogy semmi ne maradjon utána. Pofátlanság ilyen igénytelen munkát publikálni, és az olvasók kezébe adni egy könyvnek csúfolt valamit, ami ilyen nagy ívben tesz a tipográfia alapszabályaira.
Látható, hogy a könyvben nincs két egyforma margó!
Persze mondhatjátok, hogy ettől még a tartalmi része lehet jó, de mit lehet várni egy olyan könyvtől, ami láthatóan minden szűrés nélkül került a boltokba? Sajnos nem csalódtam. Nyilvánvaló, hogy a kéziratot sem szerkesztő, sem korrektor nem nem látta, mert olyan nyelvhelyességi, stilisztikai hibák vannak benne, mintha a Google Translate fordította volna le valamilyen űrbéli nyelvről. Eleinte még szórakoztató volt, elkezdtem kigyűjteni az értelmetlen vagy többértelmű mondatokat, aztán belefáradtam, hiszen a 462 oldalas könyv 60%-át lemásolhattam volna. Egy-két kedvencemet azért idevésem, hadd álljon emlékül (elrettentő példaként) az utókor számára:
"Kérem szépen, hogy a figyelmeteket szegezzétek most rám!"
"Csak egyetlen személyhez voltunk hőségesek, aki mindannyiunkat megteremtett."
"Meg most én veled utaztam, így, hogy a te tudatod is megőrizte az egy perccel előbb történt eseményeket, úgy az enyém is."
"Amikor elkészült az ebéd, Anna a naplóval együtt kiment, hogy megegye azt."
A sort végeláthatatlanul lehetne folytatni, hiszen a szerző nem fukarkodott a nyakatekert, túlcizellált mondatokkal, emellett az utaló/kötőszavakkal is szoros viszonyt ápolt, emiatt a szöveg értelmezése számomra hihetetlenül fárasztó volt. Nem tartom magam buta embernek, de egy-egy bekezdésnek többször neki kellett ugranom, hogy ki tudjam hámozni belőle a mondanivalót. A cselekmény megértése ettől függetlenül komoly gondot okozott számomra, mert az író annyi mindent bele akart sűríteni a szövegbe (vámpírok, boszorkányok, időutazás, Lucifer, szerelem), hogy a legfontosabbról elfelejtkezett: a logikáról. Hiába volt itt magyarázat minden furcsaságra, ha az is ellentmondásokat, zavaros elemeket tartalmazott. Az egyik momentum, ami különösen érthetetlen volt számomra, hogy a különböző korokban élő, eltérő korú és nemű emberek egyformán beszéltek - de ez csak egy a számtalan hiba közül, ami a történetet jellemezte.
A szöveg számomra minden szempontból élvezhetetlen volt, a szerző stílusa engem kifejezetten taszít. Lehet mentegetni azzal, hogy első könyves író, de számomra ez nagyon rossz kifogás, hiszen számtalan más "kezdő" képes magasabb szintű munkát kiadni a kezéből.
Nyugodt szívvel jelentem ki, hogy ez az egyik legrosszabb könyvélményem az utóbbi időben, ennél még Fejős Évát is többre tartom, pedig...
Értékelés: 5/0
Olvasásra ajánlom: nem
