Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön.
Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe - vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet - és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.
Bridget véleménye:
Ismét fellélegezhetünk, A párválasztó sorozatnak végre vége. Nem is tudom, mit gondoltam, hogy elolvastam Az Igazit azok után, mennyire szenvedtem az első két rész alatt.
Nem fogok sokat elárulni azzal, ha elmondom, csakúgy mint eddig, most sem történik túl sok minden a könyv nagy részében. America csak nyafog, hogy jaaaj, ő Maxont szereti... de Aspent is szerette. Az egyetlen fénypontja a könyvnek, mikor a testvére végre az arcába vágja, milyen szánalmas is Aspent tartaléknak megtartani és hitegetni... Ezzel körülbelül összefoglaltam a könyv 90%-t, ne haragudjatok!
Az utolsó pár oldalon végre aztán történik valami, de csak úgy a semmiből hirtelen, és akárhogy is kerestem vissza, hogyan jutottak idáig az események (mind szerelmi szálakat tekintve, mind a lázadókkal kapcsolatos részt), egyszerűen nem találtam a választ.
Van, amikor az ember eljut egy könyvsorozat olvasása közben arra a szintre, amikor már semmit nem tud értékelni benne, és inkább használná gyújtósnak, minthogy még egy pillantást vessen rá... Hát én már azt is örömmel nézném, ahogy ezek a szép borítók elfüstölnek...
Olvasásra ajánlom: inkább hagyjuk...
Pontok: elfogytak.
Jeanne véleménye:
Nincs könnyű dolgom, amikor erről a könyvről kell írnom. Egyrészt, mert beleömlött egy tányér húsleves a billentyűzetbe, mire az önálló életre kelt, és tetszőleges karaktereket szúr be, másrészt nehéz írni a semmiről.
Mivel a sorozat 3. része is tökéletesen ugyanazt hozza, mint a Párválasztó és Az Elit, mi sem szolgálhatunk már túl sok újdonsággal. Annak mondjuk kifejezetten örülök, hogy America, Maxon és Aspen szenvedése a végéhez ért, még egy kötetet biztos nem bírtam volna tiszta fejjel végigküzdeni. (*És 5 perccel azután, hogy ezt leírtam, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy még 2 kötettel folytatódik a sorozat! )
Lássuk, hogyan is zárult ez a feszültségtől teljes "cselekményfolyam" (muhhahhha)!
Azt kétségkívül a szerző javára kell írni, hogy összeszedte magát a harmadik kötetre: érezhetően próbált több "akciót" vinni a sifonruhák és gyémántnyakékek rendkívül terhes világába. (Jó pár szereplő jobb létre szenderül igen rövid idő alatt, bár ez a tömeges elhullás kevésbé lesz drámai, mint amilyennek a szerző szánta.) Ez persze nem jelenti azt, hogy minden epizódnak helye és funkciója is volt, de legalább a szándék tetten érhető.
Természetesen ebben a könyvben is America volt a legszebb, a legjobb és a legtökéletesebb erkölcsi iránytűvel megáldott. Hogy ezt mennyire lehet összeegyeztetni azzal, hogy Aspent és Maxont is hülyítette, az nyilván örök kérdés marad.
Az egyetlen kicsit is valóságos személy a kötetben főhősnőnk bátyja, Kota volt (Tudtátok, hogy finnül kunyhót jelent a neve?), nyilvánvaló ezek után, hogy a szerző őt tüntette fel a legrosszabb színben, mert America szemébe merte mondani az igazat. Pedig akitől valójában hányhatnékom támadt, az a mi bájos vöröskénk:
– És jobb, ha azt is tudod, hogy a herceg rajong értem – közöltem magabiztosan. – Ha azzal áltatod magad, hogy inkább hinne neked, mint nekem, akkor meg fogsz lepődni, milyen hamar valóra válhat az a javaslatom, hogy megvesszőzzenek.
Semmi kétség, ő a legarrogánsabb üdvöske, akiről az utóbbi időben olvastam, aki a hegyi beszédek és önfényező monológok ellenére ugyanúgy hanyatt vágta magát a vagyon és a társadalmi pozíció előtt, mint az összes többi lány ebben a nevetséges színjátékban. Remélem, senki sem gondolta a három kötet alatt egyszer is komolyan, hogy majd pont a csóri Aspent fogja választani a koronaékszerek helyett. Mondjuk Aspen sem búslakodik sokáig, a cukormázas végkifejlet során ő is párra lel, az esküdt ellenségek öribarikká válnak, eltörlik az amúgy is totálisan idióta kasztrendszert, így aztán az olvasó is fellélegezhet és nyugodtan hajthatja álomra a fejét.
Én pedig megfogadom, hogy soha többet nem választok könyvet (pláne nem sorozatot) a borítója alapján.
Olvasásra ajánlom: nem
Értékelés: 5/2
