Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az...
Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni. Mindörökké.
Bridget véleménye:
Monica Murphy One week girlfriend-je csak és kizárólag azért került fel az olvasmánylistánkra, mert 1. nőből vagyok, 2. le volt akciózva, és ezen két tény kombinációja halálos a pénztárcámra és a jól meg érdemelt fizetésemre nézve.
Jeanne-nak innentől nem volt választása, ha már megvettem a könyvet, és még el is olvastam (nem volt kis áldozat, de erről bővebben később) – drága nővérkém, ezúton is bocsánat, tudom, hogy te sem fogod soha kiheverni ezt az élményt.
Mert sajnos, akármennyire is hitegettem magam, hogy nem követtem el baklövést, ez a könyv borzalmas volt. Próbáltam reménykedni, áltatni magam, hogy a borító, a cím, és a kiadó ellenére is jó lesz a könyv - próbáltam meggyőzni magam, hogy volt értelme pénzt adni érte, legalábbis több, mint ha kiszórtam volna ugyanezt az összeget az ablakon. Na nem így történt.
Ráfoghatjuk, hogy a történet egy modern Hamupipőke sztori – a szegény lány beleszeret a gazdag fiúba, mindez kicsit színesebbé téve azzal, hogy mindkettejüknek van egy szép kis csavar a magánéletükben.Csakhogy, nekem a kettejük között a semmiből létrejövő mély kapcsolatot egyáltalán nem vette be a gyomrom. Most komolyan, miért? És miért erőltetik ezt minden Young Adult meg new Adult könyvben? Miért kell ezt beleerőltetni a fiatal olvasókba, hogy a szerelem az csak úgy jön, és mindent kibír, és nem kell tenni semmit érte, mert az sorszszerű, emg eleve elrendelt, stb? Persze, az élettel kapcsolatos irreális elvárások olyan jót tesznek mindenkinek...
Aztán ezek a nagy titkok főhőseink életében, bizonyára sokkal jobban ütöttek volna, és sokkal nagyobb izgalmat keltettek volna, ha nem lettek volna annyira nyilvánvalóak.
És valamiért sajnos azon már meg sem lepődöm, hogy Monica egyébként nem tud írni. Közönséges, egyszerű szóhasználat jellemzi, a lucskos jelző elengedhetetlen halmozása, gyerekes fogalmazásmód, a változatos szókincs és fogalmazásmód teljes hiánya.
Úgy kb. a könyv negyedétől így éreztem magam, és nem akart szűnni az érzés a végére sem:
Hogy hogyan lehet az, hogy Goodreads-en 4 csillagot kapott az 5-ből? Komolyan, nem értem...
Értékelés: -
Olvasásra ajánlom: nem
Jeanne véleménye:
Ez a könyv már azelőtt teljes katatóniába sodort, mielőtt egyáltalán elkezdtem volna olvasni: a borítója önmagában megadta nekem a kegyelemdöfést. Nem elég, hogy a címlapon Sarah Michelle Gellar csőrözik valakivel az Alkonyat castingjából - utáltam a Buffy, a vámpírok rémét, és akkor mi van? -, de az a húzás, hogy százalékos értékben adják meg a könyv főbb tartalmi elemeit, a kreativitás Mariana árkába taszított.
10% átmenetiség, 25% rejtőzködés, 30% szex, 35% abnormalitás
Ezzel akarták felkelteni az érdeklődést? 10% átmenetiség? Kb. annyira érdekes, mintha 10% inkontinenciát írtak volna oda.
Forrás: http://cdn.playbuzz.com
Szerintem a 100% abnormalitás lenne az, ami teljes egészében lefedné a történetet, de gondolom, akkor a kutya sem vette volna meg a könyvet.
Mielőtt ezt részletesebben kiveséznénk, meg kell hogy ismertesselek benneteket egy általam felfedezett karaktertípussal, aki ebben a könyvben is feltűnik, de elkövetkező olvasmányainkban is komoly szerephez jut majd. Ő pedig nem más, mint a Sérült Egyetemi Gólkirály Gátlásokkal (S.E.G.G.).
A S. E. G. G. külsőre lenyűgöző: neki van a legdúsabb és legselymesebb haja, övé a legizmosabb felsőtest és a legnagyobb lompos is, amit regényhősnő csak láthatott.
A képet innen hoztuk
Általában napfény és cédrus illata van, páratlan intelligenciával, luxusautóval, vagyonnal rendelkezik és az iskolai foci-, kosárlabda- vagy hokicsapat kapitánya (esetleg mindháromé egyszerre).
A külvilág felé a sérthetetlen, megközelíthetetlen férfi látszatát mutatja, de valójában ő egy érzékeny lélek, aki valamilyen gyerekkori traumát követően csak a sportban leli örömét, és arra vár, hogy megtalálja lelki társát, akivel közösen sírhatnak.
Ebben a sztoriban is van egy S.E.G.G., (An)Drew, aki felkéri Fable-t, hogy legyen a látszatbarátnője, amíg hazautazik a szüleihez hálaadásra. Fable elég Zs-kategóriás lány (csóró szegény, egy kocsmában dolgozik, és az a hír járja róla, hogy mindenki megfordult már az ágyában), ezért egyből gyanús, hogy Drew őt akarja hazavinni csilliárdos szüleihez és vele akar reprezentálni.
Fébül is érzi, hogy a helyzet sántít egy kicsit, és valószínűleg baromi nagy gáz lehet S.E.G.G.-ék családjában, de ahelyett, hogy a józan eszére hallgatna, inkább előbújik belőle Teréz anya, és minden áron meg akarja menteni ezt a szegény srácot. Nem, nem elég neki az, hogy a saját anyja folyton lelép otthonról, magára hagyva őt a kiskorú testvérével. Az sem elég, hogy az öccse gyakran kimarad a suliból, egyre több probléma van vele és neki kell gondoskodni róla. Egyedül dolgozik, hogy eltartsa a családját, ami miatt kimaradt a suliból, de emellé még feltétlenül be kell vállalnia egy másik lelki sérült világfájdalmát is.
Értem én, hogy igaz szerelem, ami mindent legyőz, de mégis mitől szeretnek egymásba? Attól, hogy Fébülnek nagyok a mellei, és erre még a Rotary Clubban is mindenki a nyálát csorgatja? Vagy attól, hogy Drú vesz neki egy méregdrága estélyi ruhát? (Ez utóbbi mondjuk bizonyosan sokat nyom a latban...) Minden esetre 6 nap alatt olyan mély érzelmek alakulnak ki közöttük (muhhahha), hogy a meghatottságtól még most is a könnycseppeket morzsolgatom a szemem sarkában.
Térjünk vissza az abnormalitáshoz! A szerző nyilvánvalóan valami nagy csavart akart a történetbe vinni, ami nagy vonalakban azon alapszik, hogy Drú és apja, Endrú (focinyelven szólva) egy darabig egy kapura játszott. Az ebből fakadó események szakadnak hirtelen Fébül nyakába, de ő ezt meglepően jól fogadja. Vagy ennyire megedződött a kocsmában, vagy neki is van valami perverziója.
De nem ez a legrosszabb, hanem A LEVÉL.
Sorozatról lévén szó, az érdeklődést valahogy fent kell tartani, így a sztori végére "szerelmeseink" elsodródnak egymástól, de Drú ír egy levelet Fébülnek.
Pályázik rám legádázabb ellenségem.
Igen-igen sok dolog vár még magyarázatra.
Leginkább körülötted forog minden gondolatom.
Látod, annyi minden van, amit nem értek, és ami bánt.
Egyetlen kivétel akad - te.
Csak győzzük kivárni, hátha egy napon újra együtt lehetünk.
Unalmas vagyok, mert rajtad kívül semmire sem vágyom.
Kegyetlen megpróbáltatás számomra, hogy elveszítelek.
Olyan nagy hiba, hogy szeretlek? De csak szenvedést hozok neked.
Remélhetem, hogy egyszer megbocsátasz?
Drú és Fébül egyezményes segélykérő szava a pillecukor volt: értem én, hogy szegény S.E.G. G. burkolt segélykiáltást küldött, de számomra annyira stílusidegen és nyálas volt az egész, hogy még azt a kevés pozitívumot is felülírta, amit találtam a könyvben.
Értékelés: 5/2
Olvasásra ajánlom: nem
