Kék Hold - Ritka tünemény! E bűvös teliholdas estén megnyílik az idő kapuja és feltárja titkát...

Ever egyre otthonosabban mozog Damen világában, és önmagát, újonnan felfedezett képességeit is egyre jobban megismeri. Szerelmük Damennel beteljesedni látszik, de ekkor valami rettenetes történik és a lány kegyetlen választás elé kerül. Ketyeg az óra. Három... kettő... egy... szerelem? Visszaszámlálás Három... kettő... egy... Kit szeretsz jobban? Kék Hold - a végzetes éjszaka Nyiss kaput és lépj be! Bátorság!

 

Bridget véleménye:

Minden YA sorozat életében eljön az a pillanat, mikor főhőseink örök és tökéletes boldogsága útjába áll valami, vagy valaki, csak azért, hogy legalább háromrészes legyen a sztori, és ne álljunk meg egy kötetnél – még ha, valójában nincs is több lehetőség a történetben. A Halhatatlanok széria második részében, a Blue Moon-ban jön el ez a pillanat.

Damen és Ever (OMG, ezek a nevek még mindig kiakasztanak) élete nem is lehetne boldogabb: együtt vannak, nincs gonosz feleség, örökké élnek majd, a szerelmük Ever reinkarnációit is figyelembe véve már több száz éve tart, és a legnagyobb bajuk az, hogy Ever nem képes rávenni magát, hogy eltöltsön kedvesével egy éjszakát. Engem már itt kiakasztott a könyv, mert ezt röpke 40 oldalon keresztül taglalja az írónő (legalább). Aztán képbe jön az új gonosz, akiről mindenki azt hiszi, hogy így szuper, meg úgy, kivéve persze Evert, aki végig elővigyázatos vele, a végén mégis ismét kitaszított lesz, és hülyének nézik, és még Damen is kifordul magából. Itt következik 100 oldalnyi szenvedés arról, hogy most vajon a gonosz gonosz-e, Damennek mi baja, vajon a szerelmük örök-e, visszacsináljon-e mindent, ahogy volt, míg végül az utolsó pár oldalban megoldódik a történetünk szépen összecsapva, és ekkor már az ostoba főhősnő részt is megkapjuk, ami miatt a lezárásunk persze nem végleges, kell egy harmadik rész is.

Személy szerint nekem ebből a sorozatból már az első is sok volt, de el tudtam volna viselni, hogy létezik, ha nem folytatták volna, mert a második rész elég szánalmasra sikeredett.

A borító még mindig borzalmas, és a jelen idős fogalmazást sem sikerült megszeretnem, bár gondolom azért van ez, mert Noel nem is nagyon erőlködött.

Olvasásra ajánlom: ha hiányzott valaha a női vécé

Értékelés: 5/1

Jeanne véleménye:

Már a sorozat első részétől is kis híján tífuszt kaptam, de Alyson Noel a folytatásban sem fukarkodott a hülyeséggel. Egyetlen dolog miatt vagyok csak toleránsabb Ever történetével szemben: még élénken él bennem Fejős Éva emléke, ami megváltoztatta a többi könyvhöz fűződő viszonyomat. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Blue moon jó volna, de ez alkalommal elnézőbb leszek, mint általában.

Kezdésképpen szeretnék gratulálni a Könyvmolyképzőnek a roppant fantáziadús és igényesen kivitelezett borítóért. Gondolom komoly csapatmunka és brainstorming előzte meg azt a döntést, hogy tükrözzék az előző borítón szereplő bús képű leányzót, majd toljanak rá egy liláskék layert (elvégre valahogyan aktualizálni kell), és a sarokba a piros tulipán helyett valami sárga kóró kerüljön. Tényleg rendkívül szép és egyedi, mint maga a történet.

Ever az Evermore-hoz képest semmiféle jellemfejlődésen nem ment keresztül: továbbra is felszínes, és mire képes továbblátni azon a tényen, hogy halhatatlan szuperpasija az elmúlt 600 évben nem csak Marok Marcsával került közelebbi viszonyba, hanem más nőkkel is, addigra Damen viselkedése megváltozik. Honnan olyan ismerős ez a fordulat? Hm, talán az első részben volt ugyanez a klisé vagy Újholdban? Megvan, mindkettőben!
A fordulat oka az újabb szívdöglesztően jól kinéző halhatatlan, Roman, aki addig keveri a szálakat, míg természetesen Ever egyedül marad, nem érti meg senki, és olyan problémái támadnak a világrend helyreállítása közben, hogy Stacia lefényképezi-e a bugyiboltban a harisnyakötők között vergődve.
Persze nem csak ez volt az oka annak, hogy képtelen voltam komolyan venni Ever problémáját. Hogyan is tudnál aggódni valaki miatt, aki minden kalamajkából azzal vágja ki magát, hogy teremt magának valamit, vagy elmegy Nyárvidékre, ahol elmondják neki a probléma megoldását. Gyakorlatilag különösebb erőfeszítés nélkül ölébe hullik minden, ilyen szempontból a kedvencem az a raktár volt, ahol természetesen minden (!) misztikus kellékből több tucat áll rendelkezésére az embernek.

Végül csak megmenekül Damen - az előzmények után mi mást is várnánk -, annyi hátulütője van a dolognak, hogy Roman mesterkedésének hála, nem kerülhet intim közelségbe Everrel. Itt elmorzsolgattam egy-két könnycseppet, de remélem, hogy 16 éves hősnőnk azért kibírja majd valahogy ezt a krízist is.

Olvasásra ajánlom: annak, akinek bejött az első rész

Értékelés: 5/2