Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Szenvedélyes mulatságok, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.
Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a XIX. századi Anglia tarka korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő legismertebb, és legtöbbször filmre vitt romantikus regényét.

Jeanne véleménye:

Nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni a könyvről, hiszen ez az az olvasmány, ami kislány korom óta elkísér, mindig ezt veszem elő, ha egy kis kikapcsolódásra vágyom. Mindegy, mit olvassak, a Büszkeség és balítélet végérvényesen bevéste magát a toplistám legfelső fokára, és nincs, ami elmozdítsa onnan.

Mélylélektani mondanivalót nem kell keresni a könyvben, és a szerző nem ad magyarázatot a világegyetem problémáira, a jellemábrázoláshoz és a szórakoztatáshoz viszont nagyon jól ért. Számomra minden karakter szerethető, hiszen egyikük sem eszményi és tökéletes, magukban hordozzák a hibáikat, hogy aztán - egy-két kivételtől eltekintve - tanuljanak belőle. Austen humorérzéke páratlan, amit nem csak néhány helyzet- és jellemkomikumban csillogtat meg, hanem végig az egész mű során, hol narrátorként, hol Mr Bennet szavai által stb.

A könyv legnagyobb irodalomtörténeti jelentősége - és ebben szerintem minden nőnemű olvasó egyet ért velem - abban rejlik, hogy megalkotta számunkra Mr Fitzwilliam Darcy karakterét. Valószínűleg Colin Firth is hozzájárult ahhoz, hogy ő lett számomra az etalon, de nem tudnék még egy olyan férfialakot mondani, aki ennyire kedvemre való lenne.

Nem véletlen, hogy a Büszkeség és balítélet még most is megállja a helyét, csak azt sajnálom, hogy egyre kevesebb Eliza Bennet szaladgál közöttünk. Manapság okosnak és olvasottnak lenni sajnos nem divat...

Értékelés: 5/5
Olvasásra ajánlom: igen.

Bridget véleménye:

Jane Austen világhírű, nagysikerű klasszisáról nem tudok elfogulatlanul írni: nem csak az első könyvek egyike volt, amit magamtól olvastam, nem kötelező olvasmányként, és nem csak azért, mert Jeanne adta a kezembe - ezáltal kikövezve az utat, mely a könyvek iránti rajongásomhoz vezetett -, hanem azért is, mert ez a könyv életem egyik legmeghatározóbb darabja volt. Azóta végigolvastam az összes Austen könyvet és kortársai műveit is, de az örök kedvenc a B és b maradt. Az ok, hogy miért, nagyon egyszerű. E fantasztikus szerző ekkorra már kiforrt stílusa az első mondattól az utolsóig lenyűgöz egyszerűségével, őszinteségével. A történet nem szokványos szerelmes regény, semmi nyálas, semmi oda nem illő, semmi túlzás nincs benne. Megismerünk öt fiatal lányt, akiknek édesanyja mindent megtesz, hogy jó anyagi háttérrel rendelkező úriembert találjon nekik, mert mint megtudjuk „Egy szép vagyonnal rendelkező, nőtlen férfi nem lehet meg feleség nélkül. Ez mindenki szerint alapvető igazság. Ez az igazság oly rendíthetetlenül él a vidéki családok gondolkodásában, hogy amint effajta legényember érkezik a környékükre, máris úgy tekintenek rá, mint valamelyikük lányának jogos tulajdonára, függetlenül attól, hogy a szóban forgó úr milyen érzéseket táplál és miféle nézeteket vall.”.

A karakterek egytől egyig alaposan kidolgozottak, hűek magukhoz, személyes kedvenceim Mr Bennet fanyar humora miatt: „Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor?”, Eliza Bennet és Mr Darcy. Lizzy az első, és eddigi egyetlen női főhős, akivel száz százalékosan képes voltam azonosulni – okos, művelt, erős nő, talpraesett, aki vállalja véleményét és az, ahogy a világot látja, olyan, mintha az én szememmel látná.

És végül, de nem utolsósorban Jane Austen Mr Darcyja az, aki a szerelmi történetek legeszményibb férfi főhőse, és akit azóta is hiába próbáltak utánozni az Austent követő írónemzedékek tagjai, lehetetlen küldetésnek bizonyult. „Hiába volt minden vívódásom... nem használt semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell mondanom, mennyire imádom, milyen forrón szeretem magát.”

A megoldásban kettejük szerelme teljesül be, de addig hosszú utat járnak be - mindkettejüknek változniuk kell, szembesülni saját hibáikkal, felismerni, a másiknak milyen értékei vannak a felszín alatt.

Olvasásra ajánlom: IGEN

Pont: 5

Olvasásra ajánlom: IGEN
Értékelés: 5/5