Palermo egyik lerobbant negyedében egy kilencéves fiú életében először száll ringbe. Apja Lovag néven a környék leghíresebb bokszolója volt, de nem sokkal a fiú születése előtt meghalt.
Nagybátyjára, a hatalmas Umbertinóra marad hát a feladat, hogy felkészítse a bunyós család legújabb reménységét: Davidúnak el kellene nyernie az országos bajnoki címet, amit korábban az apja és a nagybátyja is elbukott.

Ez a gondolat- és érzelem gazdag regény ötven év történetét meséli el, a második világháború bombázásaitól kezdve a maffia térnyerésén keresztül egészen 1992-ig, a tragikus palermói merényletekig. Kifinomult érzékkel ötvözi a humort a tragédiával. Brutális, ám ugyanakkor magával ragadó világ bontakozik ki az olvasó előtt: a háború után éledező Szicília mindennapjai.

Jeanne véleménye:

Keresem még a szavakat, de nehéz bármit is mondani egy könyvről, ami ennyire jó.

Először az jutott eszembe – és ezért minden nőtársamtól elnézést kérek –, hogy nem lenne szabad a nőknek írniuk; egyszerűen hiányzik belőlük ez a virtuozitás, amit utoljára Pat Conroy műveiben tapasztaltam. Davide Enia nagyjából az első mondatával beszippantott, olyan atmoszférát teremtve, amiből nem akar kilépni az ember. Zseniálisan vezeti a történet fonalát, a megfelelően elhelyezett retrospektív betétek nem felesleges szószaporítások, minden egyes mondat értelmet nyer.

Ahogy oldalról oldalra haladunk, megtanulunk mindent elveszíteni, megtanulunk elesni, majd talpra állni. Átélhetjük /újra/ a felnőtté válás minden édes kínját, az első szerelemtől a barátságon át a szükségszerű hibás döntésekig. Enia mindezt úgy tárja elénk, hogy stílusából hiányzik minden pátosz, a Coelhora jellemző "magvas" életbölcsesség – naturalista egyszerűségével mégis magával ragad. Olvasás közben a csupasz, cicomázatlan szavak bekúsznak a bőröd alá és fájón lüktetnek, amíg sós csíkot húzva végig nem csorognak az arcodon.

Szerettem Davidút és Gerrusót, Umbertinót és Rosariót, sőt, szerettem a "Kurvakirálynőt" is, minden karakter különleges volt számomra a maga történetével és fájdalmával.

Az csak fokozta a hatást, hogy Palermóban játszódott a történet, hiszen többször is jártam ott, s most a leírásoknak hála, újra éreztem a talpam alatt Mondello selymes homokját. Az Úgy a földön is elhozta nekem Szicília semmivel össze nem téveszthető, fűszeres illatát, ami arra kárhoztat, hogy újra és újra visszavágyjak oda.

Túlzások nélkül ez a legjobb könyv, amit idén olvastam – alig várom, hogy újabb műveket ismerhessek meg a szerzőtől, aki mellesleg:

A kép innen.

Értékelés: 5/5
Olvasásra ajánlom: igen.

Bridget véleménye:

Magabiztosan állíthatom, hogy Enia a kortárs irodalom egyik legnagyszerűbb szerzője. Regénye, a Libri Kiadó gondozásában megjelent Úgy a földön is, olyan élmény nyújt, amit legszívesebben megosztanák és kibeszélnék mindenkivel, de leginkább csak azt tudom hangsúlyozni teljes meggyőződéssel, hogy olvassátok el. Nekem egy éjszakámba került ez, de nem azért, mert olyan könnyű lett volna, hanem annyira érdekes volt, hogy a fotelbe szegezett és egyszerűen nem bírtam letenni, képtelen voltam még arra gondolni is, hogy abba hagyjam. Csak ennyire szerettem.

A történetről csak röviden, mert tényleg azt szeretném, ha minden sorát kiélvezhetnétek.

A könyv egy olasz család életét mutatja be, és az ő történetükön keresztül nem csak személyes tragédiájukba leshetünk bele, hanem a kor problémáit is megismerhetjük a szereplők által. Nagyon izgalmas kalandokban vehetünk részt általuk, kóborolhatunk Szicília, azon belül is Palermo gyönyörű, de veszélyes utcáin, de még a világháborúba is betekintést nyerünk, mindezt úgy, hogy egy percre sem tudunk kiszakadni a történetből.

Enia stílusa lehengerlő, és alig várom, hogy újabb kötete jelenjen meg nálunk, mert ő végre olyan, akire ezt mondom: belőle sosem elég. Ugyanakkor kihívás jelenthet neki megugrani, de már csak elérni is azt a mércét, amit saját maga állított fel az Úgy a földön is c. kötettel.

Értékelés: 5/5

Olvasásra ajánlom: igen!