Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.
Bridget véleménye:
Ha egy kicsit is otthon vagy a könyvek világában, nem tudod megkerülni E. L. James sikerkönyvét, A szürke ötven árnyalatát, hiszen ilyen-olyan okokból már a csapból is ez folyik. Pár hét alatt került a sikerlisták élére, ahonnan azóta sem volt hajlandó levándorolni, és a magyar fordítás miatt ismertsége egyre csak nő – ezúton is köszönjük meg ezt Tótisz András úrnak, és a Disney mesék iránti szeretetének, valamint a stílusnak, melyben az interjúit adja. Ha nem is olvastad még a könyvet, akkor is tudod, miről beszélek, ebben biztos vagyok. Éppen ezért mi is kézbe vettük... de mint máskor, most sem sült ki belőle semmi jó.
Szóval, van egy lány. Esetlen, átlagos, magányos lágy, egy darab barátnővel, egy rozoga autóval, meg az elvált szülőkkel. Ez a lány egy szép napon megismeri a nagyon helyes, nagyon gazdag, nagyon befolyásos üzletemberünket, aki nagyon veszélyes is rá, és nagyon sérült is szegény, de! a lány kedvéért majd jól megváltozik, legalább is próbálkozik. Ennyi a nagy sztori, se több, se kevesebb - joggal kérdezheted hát, mi ebben az újdonság? Miért olvassák ezt az emberek? Na, újdonság az nincs. Persze, hogy is lehetne, ha eredetileg e remekmű egy Twilight fanfic volt, csak sebtében kicserélték a neveket, belepasszíroztak annyi szent tehenet, meg szent baszást, amennyit csak lehetett, elhintették az S&M szex lehetőségét (ami persze, nincs is benne, vagy csak én értelmezem ezt túl szigorúan?), meg egy tudathasadásos főhősnőt és máris borítékolva van a siker.
Az ezernyi logikátlanságot, ami zavart benne, már fel sem tudom sorolni, nem is beszélve a rengeteg tőmondatról, amin végig kell szenvednünk magunkat. Ó, és persze ott volt az a sok pocsék szexjelenet, amik nem, hogy nem ütik meg az S&M határát, de még baromi unalmasan is vannak megfogalmazva, és olyan irritálóan sok ismétlés van benne, hogy amint kigondolják hőseink, hogy szexelni fognak, te már előre tudhatod szó szerint, mi lesz a következő két oldalon.
Olvasásra ajánlom: csakis az Oroszlánkirály miatt
Értékelés: 5/1 - Tótisz úr fordítása ennyit megér nekem
A kép innen
Jeanne véleménye:
A szürke ötven árnyalata az utóbbi idők egyik legfelkapottabb könyve, sok helyen írtak már róla, de a vélemények elég eltérőek. Van, aki imádja - van, aki gyűlöli, én megpróbáltam tiszta lappal útnak indítani, és különösebb előismeretek nélkül fogtam hozzá az olvasáshoz.
Sajnos, már az elején hiteltelenné vált számomra a történet, mert a gazdagon elhintett, trendinek vélt káromkodásoktól eltekintve (szent szar és társai) szinte semmi sem utalt arra, hogy valóban egy a húszas évei elején járó lány mondja el a történetet. Nem lenne ez gáz, ha mondjuk a 40-es háziasszony visszaemlékezéseit olvasnánk, de mivel jelen idő E/1 személyben folyik a történetvezetés, engem igenis zavart a dolog. Lehetne ezért is okolni a mű fordítóját, aki olyan szavakkal örvendeztetett meg bennünket, mint a döföl, basszantyú és bugyingó, de ez nem egyértelműen az ő sara. (A sorozat második részét volt szerencsém eredetiben olvasni, a probléma ott is ugyanúgy jelen van.) Akárhányszor megláttam a belső istennőm kifejezést, mindig Soma jutott eszembe, nem pedig egy esetlen szűzlány, akibe természetesen a környék összes pasija szerelmes.
Nem tudom, érdemes-e belemenni a cselekménybe, hiszen a könyvben tulajdonképpen nem történik semmi. (Kicsit sajnálom is azt, aki a remekmű alapján készülő filmet rendezi, nem lesz egyszerű dolga...) Ana készít egy interjút Christian Grey hiperjóképű hipermilliomossal, aztán egy hét sem telik el és a mi ártatlan virágszálunk szoros barátságba kerül a nyakkendőkkel, gésa golyókkal, a dugás utáni hajjal, a spirálban élvezéssel, de ezen kívül sok egyébre nem számíthatunk.
Vártam a drámát, a feszültséget, amit az elvileg két külön világból származó főhős egymásra találása kelthetne, de csalódnom kellett. A szerző következetlenségét, a karakterek kidolgozatlanságát mutatja, hogy Ana pillanatok alatt idomul Christian személyiségéhez: míg az első néhány bekezdésben többször botlik meg, mint Charlie Chaplin, ez a fajta ügyetlenség egy pillanat alatt eltűnik a szövegből, és marad nekünk egy lány, aki minden tapasztalatlansága ellenére úgy furulyázik, mintha az Amerikai pite zenetáborába járt volna. Az erotikus jelenetek többnyire egy kaptafára épültek és a végük természetesen a már említett spirál lett, igazán nem értem, mire ez a nagy felhajtás miatta. A könyv második felére már kifejezetten unalmas volt az egész, csak azon bosszankodtam, hogy miért mindig Kate ruháját veszi fel Ana, nincs sajátja?
Olvasásra ajánlom: igen, ha bosszankodni akarsz egy jót
Értékelés: 5/2
