A regény főhőse Jack McCall, dél-carolinai férfi, Rómában él kislányával. Évekkel ezelőtt felesége öngyilkos lett Amerikában, ezért költözött a férfi Európába, azzal az elhatározással, hogy soha többé nem tér vissza szülőföldjére. Egy váratlan találkozás azonban felbolygatja a múltat, az "átkozott szép" gyerekkort, amikor a négy legkülönfélébb származású fiú tizenévesként életre szóló barátságot kötött egymással, szüleik ellenzése ellenére - családjuk egyformán tragikus háttere hozta össze őket. Pat Conroy hangvétele hasonlatos Irwin Shaw-éhoz vagy Styron-éhoz: a kamasz fiúk egy életre szóló, meghatározó élményéből születik meg nála is a fiaikat vetélytársnak tekintő brutális apák figurája.

Bridget véleménye:

A Hullámok hercege után megfogadtam, hogy az összes Conroy könyvet elolvasom, így hát legutóbbi utam a könyvtárban biztos léptekkel vezetett a C betűkhöz - egyébként is vártam már, hogy ennyi katasztrófa után, végre egy normális könyvet olvashassak.

És ezen posztban szeretném megköszönni Pat Conroynak, hogy megint számíthattam rá.
Azt kaptam, amit vártam – az író stílusa újra és újra magával ragad, és lenyűgöz, minden egyes alkalommal, mikor le kellett tennem a könyvet, szinte szenvedtem a hiányától. A tenger zenéjében ismét megkapjuk azt, amit előzőleg a Hullámok hercegében: megismerjük Dél-Karolina egy másik városát, egy problémás családot, a hétköznapjaikat, a tragédiáikat, mindezt ismét egy férfi szemén keresztül a más jól ismert Conroy–féle fanyar humorral megfűszerezve.

A történetbe a fenséges Itáliában kapcsolódunk be, ahová Jack McCall menekült a múltja és emlékei elől kislányával, akit egyedül kell felnevelnie felesége öngyilkossága miatt. Ezáltal megismerjük a csodálatos római világot a festői város utcáin kezdve, egészen a különlegesebbnél különlegesebb ételek ízén keresztül át kalauzol minket Conroy. Ugyanakkor ez az a hely is, ahol Jacket utoléri a múlt, és haza kell mennie a városba, ahonnan menekült, az emberek közé, akiket soha többé nem akart látni. Visszatérvén szülőhazájába ismerjük meg igazán a karakterek személyiségét, jelentőségüket, s derül fény azokra az eseményekre, melyek egykor Jacket távozásra ösztökélték.
Habár a cselekmény lassan halad, de minden apró részletnek ismét óriási jelentősége van, amik felett vétek lenne elsiklani.

Egy biztos, ha a Herceg tetszett, ezt sem tudod majd lerakni, és csak tovább fokozza az érzelmeket a tény, hogy kétrészes könyvről van szó. Természetesen, ha azt hiszed, megúszod ezt a történetet sírás nélkül, ne reménykedj, itt sem marad szem szárazon!

Értékelés: 5/5
Olvasásra ajánlom: IGEN

Jeanne véleménye:

Olvasmányaim során úgy alakult, hogy a férfi írók közelebb kerültek hozzám, így van ez Pat Conroy esetében is. Imádom azt a letisztult, sallangmentes, néhol nyers és kíméletlenül őszinte stílust, ami a szerző védjegye, így szívesen olvasok tőle bármit.

A tenger zenéje tökéletesen hordozza azokat a jegyeket, amik Conroy védjegyévé váltak: Jack egy szerethető, nyílt szívű központi figura, aki szavaival úgy szövi az elbeszélés szálait, hogy az olvasó észre sem veszi, és már otthonosan mozog Velencében, Rómában vagy éppen Waterfordban. Imádom azt a fanyar, intellektuális humort, amivel a múlt és a jelen megpróbáltatásai ellen védekezik, és csodálom azt a szeretetet, ami összeköti őt a lányával.

Természetesen a mellékszereplőkben sem kellett csalódnom, mindenki tökéletesen megmunkált figura, egyetlen karakteridegen tett vagy mondat sincs a szövegben, ami kizökkentené az olvasót - számomra ettől válik hitelesnek és hihetőnek az egész. A McCall fivérek közös jelenetei páratlanok, de magukkal ragadtak az egyedi sorsokat bemutató epizódok is. A cselekmény felépítése hasonló, mint a Hullámok hercegében: az apránként elrejtett információmorzsák és utalások gördítik előre a cselekményt úgy, hogy miközben a jelenben haladunk, a múlt is kitárja kapuit. Nincs a könyvben egyetlen egy fejezettagoló csillag sem, mert a szerző képtelen összefüggő szöveget alkotni /ld. Szurovecz Kitti/ - ez a fajta szerkesztettség és elbeszélőmód egyszerűen zseniális.

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Conroy olvasásához kell némi élettapasztalat és nem kevés érzelmi intelligencia. Egyetlen negatívum számomra, hogy két részre osztották a történetet, így a befejezéssel nem vagyok kibékülve.

Értékelés: 5/4
Olvasásra ajánlom: igen.