Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek. 
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár...

Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjainál lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.

Jeanne véleménye:

Nagyon vártam, hogy elolvashassam Ransom Riggs könyvét. Alaposan felcsigázott már maga borító is, no meg az ötlet, hogy a történet szálát a szerző régi fényképekkel szőtte össze.

A borzongató feszültség az első sortól az utolsóig sodort magával, a hibátlanul megkomponált történetben minden egyes momentumnak helye és szerepe volt. Ransom Riggs egyszerűen, sallangmentesen, lényegre törően fogalmaz, mégis olyan világot teremt, amiről elhiszem, hogy minden furcsasága ellenére létezik. Szereplőit - különösen a főhőst, Jacobot - könnyedén bele tudom illeszteni a hétköznapokba, képes vagyok átérezni a gondjaikat, megélni konfliktusaikat, amitől még könnyebben megy a cselekmény befogadása.

Vándorsólyom kisasszony varázslatos világa alaposan és logikusan felépített, utoljára talán J. K. Rowlingnál tapasztaltam ilyen "hitelességet". A nem mindennapi alakok mindennapi küzdelmei, érzései és vágyai teszik még szerethetőbbé a történetet, ami eltúlzott szerelmi szálak nélkül is megállja a helyét. Ajánlom mindenkinek, aki valami újszerűre és lehengerlőre vágyik, de csak akkor, ha lesz türelme kivárni a folytatást.

Értékelés: 5/5

Olvasásra ajánlom: igen.

Bridget véleménye:

Mint mániákus könyvolvasónak, sosem állhat másból a karácsonyi kívánság listám, mint könyvekből, s ez alól a legutóbbi sem volt kivétel. Így jutottam hozzá Ransom Riggs legelső könyvéhez, melyet nagy izgalommal vártam, mióta csak a fülszöveget olvastam.
A szerző Jacob, egy tizenéves srác szemén keresztül mutat be nekünk egy misztikus világot, ahol csodás képességekkel rendelkező fiatalokra bukkanunk, mindezeket régi fotókkal illusztrálva.

Sokáig nem találtam a megfelelő szavakat a könyvre, annyira lenyűgözött az a stílus, amit Riggs képvisel, és a képek ötlete. A cselekmény fordulatokban gazdag, izgalmas, néhol kellőképpen ijesztő, a karakterek alaposan kidolgozottak, a csodás képességek tényleg igazán azok, olyanok, melyek nem jönnek velünk szembe minden fantasyban, legalább is ilyen formában. Habár a történetnek van egy bizonyos borongós hangulata, azért vicces jelenetekben is bővelkedik, melyek enyhítik a bennünk keltett izgalommal vegyes feszültséget. Riggs leírásait egyszerűen imádtam, szinte úgy éreztem, én magam is ott sétálok Jacob mellett a sártengerben, vagy a különleges gyermekotthon falai között. Igaz, néhol a leírások miatt kicsit lassabban haladt a történet, de akkor, és ott odaillőnek éreztem őket.

Negatívumnak talán az tudnám felhozni, hogy a „fő gonosz” kiléte hamar kitalálható egy kevésbé szemfüles olvasónak is, és a sok sajtóhibát, melyet egy olyan kiadó, mint a Kossuth nem igazán engedhet meg magának.

A könyv, mint azt a mai regényeknél már előre sejteni lehet, függővéggel zárul, de ezzel nincs is semmi baj, hiszen Riggs már dolgozik a második részen.
Mivel nem akarom lelőni a poént azok számára, akik még nem olvasták, legyen elég annyi, hogy tőlem 5/5 pontot kap.

Olvasásra ajánlom: határozottan igen.