Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval. Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól. Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?

 Jeanne véleménye:

A magyar cím rendkívül találó volt, a könyv olvasása során csak vártam, vártam, hogy végre történik valami, de nem így volt. Végig unatkoztam, egyértelmű volt, hogy mi lesz a történet vége, és semmi izgalmas momentum nem volt, ami érdekessé tehette volna a végkimenetet, Grace farkassá változását.

Azok a hibák, amiket a sorozat első részénél felvetettem, ugyanúgy megmaradtak itt is, súlyosbítva a helyzetet annyival, hogy még két ember szemszögét beépítette az írónő a cselekményszálba. Amivel nem tudott megbirkózni két ember esetében, az nem sikerült neki négy embernél sem. Nem éreztem a markáns különbséget /1-2 szótól eltekintve/ a stílusukban - annak ellenére, hogy mind különböző helyről jöttek, és eltérő dolgokon mentek keresztül, egy középkorú irodalomtanár érzelmi és kifejezésszintjén állnak. Szép és választékos ahogy Stiefvater ír, de nem egy ilyen történethez való szerintem.

Ebben a részben túl sok volt a felesleges epizód, és nekem nem jött át az a tengermély érzelem, ami elvileg Sam és Grace között volt. A már fent említett okok miatt hiteltelennek éreztem ezt a szálat, mint ahogy a szülők viselkedését és hirtelen pálfordulását is. A hab a tortán a "Nyári lányos" dalszöveg visszatérése volt, ott majdnem elhajítottam a könyvet a ház másik végébe.

A harmadik részt csak azért fogom elolvasni, hogy megtudjam, zenekart alapít-e Cole és Sam, hogy elénekeljék a Nyári lányt...

Értékelés: 5/1.

Olvasásra ajánlom: nem.

Bridget véleménye:

Stiefvater Borzongása után annyira nem vártam a Lingert (Várunk), de ha már megszereztem, és volt is időm elolvasni, akkor „miért ne?” alapon belevágtam. A kötet borítói még mindig tetszenek, egyszerűek, de kifejezők, örülök, hogy megtartotta a magyar kiadó az eredeti változatot.

Sajnos nekem ez a sorozat sem lépett a kedvenceim közé. Stiefvater stílusa könnyen megszerethető, olvasatja magát a könyv, de csak azért, mert fogalmazásával semmilyen nehézséget nem állít elénk. Nem sikerült megkedveltetnie velem a szereplőket, ezért nem is igazán érdekelt mi történik, vagy nem történik velük. Nem érdekelnek a farkasok sem, bár nyilván nem kívánom a halálukat, de az egész betegség dolog nekem túlságosan is erőltetett – nem, hogy találnának hőseink bármire is megoldást egyre csak merülnek el a gondok mélyén, ütköznek az újabb és újabb falakba. Az új karakterek valamennyire egy darabig lendítenek az egy helyben toporgós helyzeten, de az ő személyiségük sem olyan lenyűgöző, vagy kiemelkedő, hogy elvesztésükért akár egy könnycseppet is ejtenék. Újdonság az is, hogy Grace és Sam szemszögén túl, most már Isabel és Cole szemén át is látjuk a dolgokat, amit néhol egyrészt túl soknak érzek, másrészt Cole egy-egy vicces, vagy ingerlő beszólásán kívül többre nem igazán voltam kíváncsi belőle, és ez Isabelre is igaz.

A dolgok nagyon lassan, túl nagy cselekmény sincs, ami miatt nekem olyan érzés, hogy kár egyáltalán könyvként kezelni, egybe lehetett volna gyúrni a harmadik résszel. Vagy egyáltalán nem is kellett volna lennie folytatásnak, a Shiver lezárása úgy volt jó, ahogy volt.

Értékelés: 5/2

Olvasásra ajánlom: ha az első tetszett, valószínűleg ez is fog.