Sylvia túl sokat tud, de nem eleget ahhoz, hogy megállítsa a gyilkost. Sylvia Bell egy dologban teljesen biztos - húgának barátnője, Sophie nem önkezével vetett véget életének. Valaki meggyilkolta. Vivi tudja, mert tanúja volt. Mindenki azt hiszi róla, hogy narkolepsziás, de valójában nem elalszik, mikor elveszti az eszméletét. Ilyenkor valaki más elméjébe jut, és az ő szemével látja a világot. Így csusszant bele a húgába, mikor puskázott a matek dolgozat közben, vagy egy tanárába, aki titokban iszik az órák előtt. Nagyot kellett csalódnia állítólagos legjobb barátnőjében az iskolai bálon. De semmi sem készíthette fel arra, ami egy októberi éjjel történik vele. Hogy egy véres kést szorongató, titokzatos alak elméjébe csúszik, aki Sophie véres teste fölött áll. Vivi nagyon szeretné megosztani valakivel a titkát, de ki hinne neki? Olyan őrültségnek hangzik, hogy még legbizalmasabb barátjának, Rollinsnak sem meri elmondani, hát még a rendőrségnek. Még ha meg is bízhatna Rollinsban, a fiú az utóbbi időben távolságtartóan viselkedik vele, különösen, mióta Vivi több időt tölt egy másik fiúval, Zane-nel. Vivi, aki titkok, hazugságok, veszélyes helyzetek szörnyű hálójába keveredik, nem fordulhat senkihez, egyedül kell lelepleznie a gyilkost, mielőtt újra lecsaphatna.
Bridget véleménye:
Világpremierként tarthattuk kezünkben a könyvet az Egmont Dark jóvoltából, mely egyszerre töltött el izgalommal és félelemmel. Egyrészt, mert mindig irritált, ha egy jó külföldi könyv fordítására hónapokat/majd egy évet kellett várnom (de e téren az Egmont már jó párszor lenyűgözött), másrészt, arra is gondoltam, mennyire látszik majd meg, hogy siettették a könyv kiadását.
Természetesen volt benne hiba - elírások, gépelési hibák –, nem is egy. Mind bántotta a szemem, de csak egy másodpercig tartott, mert egyre csak az lebegett előttem: VILÁGPREMIER. Ennek tükrében azért, kevésbé idegesítő, mint mikor ülnek rajta egy fél évet, és úgy kapjuk meg tele hibával… (Khm, azért sem emlegetek itt egy bizonyos kiadót, aki imádja a sajtóhibákat.)
Személy szerint, nekem nehéz volt hozzászoknom az írónő stílusához – folyamatosan jelen időben ír, és hihetetlen rövid tőmondatok sorából áll a könyv (ami miatt máskor a falat kaparnám), mégis volt benne valami, ami ezt is el tudta velem feledtetni. Talán a karakterek, talán az, ahogy megismerjük, milyennek látja az írónő a mai világot, a kegyetlen őszinteség, mellyel egy-egy témát boncolgat a szereplőkön keresztül, vagy úgy egyáltalán csak maga a cselekmény. Gyakran éreztem, hogy Vivi (aki az angol kiadásban Vee, és nem nagyon értettem, miért kellett átírni) mintha az én szememmel látná a dolgokat. Vagy talán csak nagyon akartam, hogy tetsszen nekem a könyv, már akkor, mikor először láttam meg a borítóját a libri oldalán.
Szóval a fent említett hibák és azon tény ellenére, hogy egy-egy résznél icipicivel hamarabb kapcsoltam, mint főhősnőnk (azért nem kell félreérteni, nem annyira bugyuta, mint pl. a Jóslatok hálójában Ada, aki előtt több száz oldalon keresztül felvillan az igazság, és mégsem jön rá akkor, mikor az olvasó, csak ezer oldallal később), én nagyon élveztem, és várom Hathaway újabb könyveit (hátha majd azokban kicsit több szót zsúfol a mondatokba). Ó, és neki hála van egy új kedvenc fiú karakterem, aki végre nem nyálas, és nem ugrál Sylvia kénye-kedve szerint, egyszersmind nem is az a tipikus rosszfiú: Rollins.
Még annyit, hogy habár volt benne romantikus szál, nem az vitte a hátán az egész sztorit, és ettől csak még inkább tetszett.
Értékelés: 5/3
Olvasásra ajánlom: igen.
Jeanne véleménye:
Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, talán mert elég friss az élmény, szinte ebben a pillanatban fejeztem be az olvasását. Az alaptörténet nagyon tetszett, az írónőnek sikerült egy olyan "képességgel" felruháznia hősnőjét, ami érdekes, izgalmas és egyáltalán nem elcsépelt. Végre nem egy olyan sztorit tartottam a kezemben, amiben a lány beleszeret egy csodás tulajdonságokkal rendelkező srácba, hanem ő maga a különleges, és abba nyerünk bepillantást, hogyan birkózik meg ennek terhével.
A történetszál vezetése hagy némi kívánnivalót maga után: néhány momentum teljesen felesleges, néhol kicsit szájbarágós a szöveg, így elég korán kiderül az olvasó számára, ki az, aki "sáros". A feszültséget ettől függetlenül sikerül fenntartania a szerzőnek, csak az a fajta katarzis hiányzik, amikor az olvasó meglepetten rácsodálkozik a végkifejletre. Az utolsó oldalakat egyébként is kicsit összecsapottnak érzem, ráadásul számomra a főhősnő is karakteridegenné válik. A jelen idejű elbeszélés számomra zavaró volt, de hatalmas pozitívum, hogy a cselekmény időintervalluma szűk, így nincs lehetőség arra, hogy elnyúljon az egész, mint a rétes.
A szereplők kapcsolatrendszere átlátható, bár a jellemeket lehetett volna árnyalni még egy kicsit, akkor könnyebben azonosulhatna velük az olvasó. A szerelmi szál elsikkad a történetben, ezért aki romantikára vagy heves érzelmekre vágyik, ne válassza ezt a könyvet. Kriminek viszont kiváló, bár a nyomozás stílusa eltér a szokványostól, és inkább lélektani síkon mozog.
Értékelés: 5/3
Olvasásra ajánlom: igen.
