Mindegyik nyár tökéletes volt. Kivéve az utolsót.

Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap. 

Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt.

A képek nézegetése felidézi a fájdalmas múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott. 
Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon.

A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent.

 

Jeanne véleménye:

Emylia Hall könyve heteket töltött el az éjjeli szekrényemen, mielőtt hozzáláttam volna: mindig megcsodáltam, mennyire szép, aztán pihentettem tovább. Nem volt bennem izgalom vagy kíváncsiság, tulajdonképpen tökéletesen motiválatlan voltam, és ki tudja meddig halogatom az olvasást, ha meg nem egyezünk Bridgettel, hogy akkor erről írjunk most a blogra.
Részemről küzdelem volt ez a javából, pedig a szerző igazán szépen, választékosan ír – talán túl szépen is.

"Hirtelen apám képe jelent meg előttem, ahogy áll a buja devoni kertben, a gyenge szellő fodrozza a futóbabot."

"A kudarcba fulladt napunk utáni sóvárgás rohamában azon kaptam magam, hogy arrafelé jöttem, amerre apámat hozam volna."

Bevallom, engem zavart ez a túlírtság, és egy idő után sokat levont a könyv élvezeti értékéből. Olyan érzésem volt, mintha az írónő kompenzálni szeretett volna, és a soványkára sikerült cselekményt a túlzásba vitt leírásokkal igyekezett volna kiegészíteni.

Szubjektív elbeszélés volt ez, melyből hiányoltam a dinamizmust, az olyan pergő párbeszédeket, melyekből árad az érzelem és előlendítik a cselekményt. Végig azt vártam, hogy végre történjen valami, hogy jöjjön egy lebilincselő fordulat, bármi, ami fenntarthatná az érdeklődésemet, de ez sajnos elmaradt.

Így összességében a Nyarak könyve egy egyszer olvasható, de könnyen felejthető könyv marad, minden pozitívuma ellenére.

Az idegennyelvi környezetbe beágyazott, a külföldi olvasó számára talán egzotikusan ható Erzsi és Marika nevek elgondolkodtattak egy kicsit. Alapvetően semmi bajom nincs velük, de ha olvastam őket, egy fiatal, érzelmes lány helyett mindig ez jutott eszembe:

Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen az egyik kedvenc karakterem is "Erzsi", de mennyivel másképp néz ki Elizának írva. Vajon az angolok mire asszociálhatnak, ha olvassák az Elizabeth nevet?

Olvasásra ajánlom: igen

Értékelés: 5/3

Bridget véleménye:

Már akkor tudtam, hogy kell nekem Hall könyve, mikor megláttam a borítóját. Annyira, de annyira szép. Igazán, különleges szép. Olyan, mint egy emlékkönyv, és már az, amilyen nosztalgikus élményeket keltett bennem ezzel, elhitette az agyammal, hogy erre a könyvre szükségem van. Szerencsére, úgy alakult, hogy meg is kaptam ajándékba.

Már a könyv keletkezésének története is érdekes, a könyvborítón szerepel is, de amúgy is megéri utána járni a magyar vonatkozásoknak. A magyar kapcsolatok azonban a könyvben magában, a történetben is megjelennek, így számomra ezért is volt különösen kedves Elisabeth és családjának története.

Habár egyből az események közepébe csöppenünk bele, sokáig tart, mire eljutunk a jelenig, és feltárul előttünk a teljes kép. Lassan csepegtetve adagolja nekünk az írónő az információkat, mígnem megtudjuk, mi a nagyon-nagyon szomorú valóság. Néha, már olyan lassan, hogy kicsit csalódott is voltam, és többször is le akartam tenni emiatt a könyvet, de a kíváncsiságom győzött, és végül nem bántam meg, hogy megtudtam, miért olyan ellenséges a kapcsolata Bethnek az édesanyjával, és miért olyan az apja, amilyen.

Számomra nagyon kedves darab, jó ideig fogom még őrizgetni a történetet a szívemben és a polcomon, és remélem, ti is el fogjátok olvasni!

Olvasásra ajánlom: igen

Értékelés: 5/3,5