Elizabeth napközben olyan, mint a legtöbb New York-i nő: nyilvánosság előtti élete zökkenőmentesen, érdektelenül zajlik.
Estétől reggelig azonban egy másik világban él: egy férfi játékszereként, boldogan vállalt keserédes rabszolgasorsban, hol gyötört, hol kényeztetett, akarat nélküli lényként, az erotika és a szexualitás egyszer langyosan simogató, másszor izzóan perzselő légkörében…
„A könyvet olvasva oldalról oldalra erősödik bennünk az érzés, hogy itt nem elképzelt, hanem percről percre átélt élményekről mesél nekünk valaki…” – írja a Newsweek.
És valóban: igazi naplót, igazi napló alapján készült művet tart kezében az olvasó, az egyik legerotikusabb, legszebben megírt szerelmi történetet, amely nő tolla alól valaha is kikerült.

Bridget véleménye:

A szürke ötven árnyalata óta a könyvesboltok polcai hemzsegnek a túlfűtött erotikát tartalmazó könyvektől, melyekről ki-ki maga dönti el, tényleg annyira izgalmasak és szexik, mint amilyennek beharangozzák őket. Mi ezt már korábban kiveséztük, ez a mai poszt nem önmagunk ismétlése lesz, hanem egyfajta emlékeztető/ajánló. Ugyanis, mi ismerünk egy könyvet (igazából Jeanne-nak jutott eszébe A szürke ötven… kapcsán, így jutott el hozzám), amely hasonló témájú, valaha, nem is olyan sok évvel ezelőtt hatalmas sikernek örvendett (a történelem ismétli önmagát?), és még film is készült belőle. Igen, ez a 9 és ½ hét.

Az alapszituáció ismerős lesz: adott egy fiatal nő, belebotlik egy titokzatos, ámde nagyon jóképű férfiba, akiről fokozatosan derülnek ki fura – vagy inkább a normálistól nagyon is eltérő – szexuális szokásai. Mondhatnátok, hogy minek is olvassátok el akkor? A válasz egyszerű: mert sokkal, de sokkal jobb, mint az, amiket már olvastatok.

A könyv mindössze 90 oldal, igazán vékonyka, és még kis alakú is (és őszintén remélem, hogy még fellelhető antikváriumokban, vagy a szüleitek polcán – igen, tuti olvasták), de mégis többet ér, mint E. L. James ezer oldala.

A 9 és ½ hét tényleg egy beteg embert, egy beteg kapcsolatot mutat meg nekünk. A könyv egész hangulata ennek megfelelően kissé depresszív, és mivel az írónő saját, valóban átélt gondolatait olvashatjuk papíron, kicsit kaotikusak is a sorok, de ettől csak még jobban át tudjuk érezni az a kettősséget, ami benne is tombolt: szeretem ezt a férfit, élvezem, amit csinálunk, de ez nem normális, basszus! Azonban az olvasást nem könnyíti meg az időben ide-oda ugrálás, ergo ne tévesszen meg titeket a könyv rövidsége, jó pár órára le tudja foglalni az olvasót.

Nem fogom elárulni, hogy végződik a történetük - szerintem úgy zárul, ahogy annak lennie kell, és számomra ez a zárás nagyon pozitív (igazán jó sztorikat tényleg csak az élet tud írni). Nagyon szerettem azt is, hogy mivel nem kitalált szereplőkről van szó, ennek megfelelően az írónő keze sem lódult meg, mikor a főhősnőnek az ostobaságot osztogatta, tehát ha ti azokat a könyveket szeretitek, ahol a főszereplők nem tudnak gondolkodni, akkor egyértelműen nem nektek való ez az olvasmány. Azt is tökéletesen meg tudtam érteni, mit szeret Elizabeth a férfiban, mi vonzza annyira, és mi az, ami miatt egyszersmind távol is akarja magát tartani tőle – plusz egy pont a könyv mellett.

Még egy: a filmet valószínűleg sokan ismeritek, legalábbis egy bizonyos jelenetet belőle. Aki még nem látta, annak nagyon tudom ajánlani, habár nem adja vissza a könyv érzelmi értékét, sokkal, de sokkal lájtosabb, mint az eredeti történet. Egyébként a főszereplőket olyan neves színészek alakítják, mint Kim Basinger, és Mickey Rourke (itt egy személyes megjegyzés még: számomra Mickey Rourke megmaradt olyannak, mint ebben a filmben volt, egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a Vasember 2-ben is ő van!). Íme, az a híres-hírhedt jelenet:

Értékelés: 5/4

Olvasásra ajánlom: igen

Jeanne véleménye:

Nem tegnap történt, amikor elcsentem ezt a könyvet nagynéném polcáról, majd éjszaka a takaró alatt faltam a lapokat, nehogy lebukjak vele. Fiatal voltam még és rettenetesen kíváncsi, mitől is lehet olyan nagy szám ez a történet, és miért volt korhatáros a belőle készült film, amely után a Bigott Amerikai Szűzlányok /BASz/ nevű okkultista szervezet tagjai megátkozták a szemtelenül jóképű Mickey Rourke-ot, hogy így nézzen ki:

Nos, nem emlékszem már, mire számított a Büszkeség és balítéleten szocializálódott ifjonti lelkem, de arra semmi esetre sem, amit kaptam. A fülszöveg ajánlásával ellentétben nem ez a "legszebben megírt szerelmi történetet, amely nő tolla alól valaha is kikerült", viszont mindenképpen impresszív és elgondolkodtató sztori. Bár a szexualitás központi szerepet kap a cselekményben, engem mégis az események lélektani oldala fogott meg leginkább. Az az őrlődés, ami valóban átérezhető a sorokból; hogy a szerzőnek nem az a legnagyobb gondja, hogy milyen a dugás utáni haja, hanem hitelesen leírja a vívódásait. A kettősség, a se veled-se nélküled viszony kézzel fogható bemutatása arra késztetett, hogy "egy szuszra" végezzek vele, utána pedig még sokáig gondolkodjak a fejemben zsongó kérdéseken.

A konfliktusok és karakterábrázolások hitelesek, olvasás közben szinte az orromban éreztem a bőrcipő illatát, láttam magam előtt John Grey mosolyát. Minden hibája és perverziója ellenére szerethető karakter volt számomra, próbáltam megérteni, mi motiválja, és el akartam hinni, hogy kettejük kapcsolatának lehet jövője.
Ugyanezt éreztem a könyvvel kapcsolatban is: bár a történetvezetés néhol zavarosnak tűnt, és nem egy világirodalmi remekművel van dolgunk, én szerettem.

Nem titok, a Szürke kapcsán kapartuk most elő ezt a könyvet, hogy lássátok, van élet a gésa golyókon, a bivalyvér színű ülőgarnitúrán és a szürke nyakkendőn túl. Kedves olvasók, ha van lehetőségetek, olvassátok el ezt a rövid kis önvallomást is. Komolyan kíváncsi lennék, hogy az adott témában ki melyik művet tartaná jobbnak/szórakoztatóbbnak/érdekesebbnek.


Értékelés: 5/3

Olvasásra ajánlom: igen