A regény címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, amikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is, de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre…
Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt.
Jeanne véleménye:
Bár ez Charlotte Brontë legismertebb műve, én nem ezt olvastam tőle először, hanem a Shirley-t. Az a regény nem ébresztett bennem túl nagy kíváncsiságot az írónő életműve iránt, így valószínűleg a Jane Eyre-t sem veszem a kezembe, ha nem kapcsoltam volna véletlenül nemrég a BBC által készített, azonos címet viselő minisorozatra.
A könyv szempontjából persze nem szerencsés, hogy a filmváltozatot láttam korábban. Mivel tudtam, mi lesz a végkifejlet, különösebb izgalmat, feszültséget már nem éreztem az olvasáskor. Sőt kifejezetten idegesített most Brontë elbeszélésének részletgazdagsága, sokszor éreztem azt, hogy egy helyben állunk, és nincs, ami előrébb vigye a cselekmény fonalát. Hiányoltam a dinamizmust és az igazi szenvedélyt, ami két ilyen erős jellemű karakter szerelméből fakad, de ehelyett sokszor csak unalmat éreztem. Azt, hogy megrekedtünk valahol, és az írónő képtelen tovább lépni. A legjobb példa erre St. John lánykérése, a végén ott tartottam, hogy ha még egyszer szóba kerül a dolog, be sem fejezem a könyvet. Persze, elolvastam végül, de számomra egyáltalán nem tartozott a letehetetlen művek közé, sőt legnagyobb meglepetésemre lassan haladtam vele.
Talán a sok pozitív kritika miatt az elvárásaim voltak nagyok, talán az befolyásolta a mű befogadását, hogy előtte megnéztem a filmet, mindenesetre egy közepesen megírt romantikus történetnél számomra nem jelentett többet. Hiányoltam belőle a frissességet, a temperamentumot, valamit, amitől elhihettem volna, hogy Jane Eyre és Edward Rochester vonzalma tényleg annyira szoros és igaz. A vége... számomra fájdalmasan közhelyesre sikerült, újabb pozitívuma a filmnek a regénnyel szemben, hogy nem erőltetik benne a "fél szemére visszanyerte a látását" vonalat.
Összességében nem rossz könyv, a romantikus történetek kedvelőinek minden bizonnyal szórakoztató is lehet, de számomra nem nyújtotta azt a lehengerlő olvasásélményt, amire számítottam.
Olvasásra ajánlom: igen
Értékelés: 5/3
Bridget véleménye:
Charlotte Bronte méltán híres regénye egy ideje már foglalkoztatta a fantáziám, nemcsak azért mert sokan áradoznak róla, nemcsak azért, mert nem is olyan régen láttam az egyik filmváltozatot (sajnos, nem a legjobbat) belőle a TV-ben, hanem azért is, mert ez egy olyan klasszikus, melynek ismerete ma már igenis alapműveltségnek számít. Pozitívumként az is mellette szólt, hogy a Jane Eyre szolgált alapul Daphné du Maurier Rebecca című regényéhez is, mely nekem nagy kedvenceim közé tartozik, így hát izgatottan vetettem magam bele a lowoodi árva történetébe.
Azonban szégyen, nem szégyen, nem tetszett.
Most már kezdek elgondolkozni azon, hogy velem lehet a baj, de engem nem kötött le a könyv. Nem a történettel volt baj, az egészen lekötött volna, a karakterek is jól kidolgozottak, érdekesek, a probléma nekem ott kezdődött, hogy iszonyatosan lassan zajlanak az események, az egész nagyon vontatott. Sok-sok oldalon keresztül unatkoztam annyira, hogy még bele is aludtam. Ez annyira rányomta nálam a bélyegét a könyvre, hogy rossz emlékként élem meg még azt is, hogy a kezembe vettem.
Védelmembe vehetném az írónőt saját magam előtt, próbáltam is mentegetni, de rájöttem, hiába – akarva, akaratlanul egy mérlegre tettem őt Jane Austennel, örök kedvencemmel, aki sosem okozott nekem csalódást.
Értékelés: 5/3
Olvasásra ajánlom: igen
