Bree Tanner egy tinédzseréveiben járó "újszülött" vámpírlány. A Napfogyatkozásban mindössze 10 oldalon szerepel, most 192 oldalon át követhetjük a történetét, mely új megvilágításba helyez eseményeket, szereplőket, érzelmi motivációkat.
A könyv az újszülött vámpírok szemén át mutatja be a világot. Bemutatja az Eclipse utolsó napjait és sok olyasmi megtudható, amit Bella sosem tudott.

 Bridget véleménye:

Annak ellenére, hogy olvastam a saga kimaradt jeleneteit is, nem csak magát a sorozatot, ehhez a kötethez csak nemrég jutottam hozzá – Bree nem különösebben kötött le korábban, és még csak nem is értettem, miért kell neki ekkora figyelmet szentelni. Ráadásul az Eclipse nem is tartozott a kedvenceim közé, de végül, nagy nehezen ugyan, kellemesen csalódtam.

Jó volt visszatérni Meyer világába, jó volt ismét az ő vámpírjai közt lenni, a mindig esős Seattle-ben és környékén, bepillantást nyerni a csata hátterébe, megtudni mi történt az újszülöttekkel, Victoriáék mit tettek velük, miket terveztek/szerveztek Cullenék ellen. Kicsit fura volt nem Bella szemén látni a dolgokat, de legalábbis nem a Cullen család oldalán lenni olvasáskor, ugyanakkor üdítő is volt egyben, frissítőleg hatott a történetre, sikerült még azt az érzésemet is elnyomnia ezzel, hogy csak egy újabb bőrt akarunk lerántani ugyanarról a sztoriról.

Habár a régi-új szereplőkkel csak 150 röpke oldalt töltünk, mégis akadtak köztük, akiket sikerült megkedvelnem, még ha az nem is éppen Bree volt, hanem Diego és Fred. Igaz, kicsit túlzásnak éreztem, hogy Bree és Diego szerelme 5 oldal alatt bontakozott ki, ugyanakkor valamilyen szinten el tudtam képzelni, hiszen tudatlan második életükben csak ők voltak egymásnak, ez pedig összehozhatta őket annyira, hogy szoros kapocs alakuljon ki köztük. Másrészről nekem gyengéim amúgy is a latinok, így Diego nem kis előnnyel indult. Ráadásul kellett ez a fura szerelem Breenek ahhoz, hogy az utolsó oldalakon az lehessen, aki.

Fontos az, hogy ebből a rövidke történetből jobban megismerhettük, milyenek is az újszülöttek – vadak és állatiasak, teljesen ösztönösen élnek, ugyanakkor tudatlanul, hiszen arról, mire és képesek valójában, milyen a vámpírlét nem sokat tudnak-, és mi is volt az egészben a Volturi szerepe, ez a tudás velem másképp láttatja az egész sagát.

Értékelés: 5/3

Olvasásra ajánlom: igen

Jeanne véleménye:

Kövezzetek meg, de én örülök neki, hogy Bree Tanner második élete valóban rövid volt. Mások talán hiánypótlónak tartják ezt a "novellát", de nekem végig olyan érzésem volt, hogy ez csak egy újabb lehúzása a Twilight rajongóinak, és ez csak erősödött bennem, mikor megláttam a borítón lévő árat. Bár azt mondhatnám, hogy összhangban van a tartalommal, de az hazugság lenne.

Számomra már ott elbukott az egész, hogy egyes szám első személyben íródott a sztori, és mivel tudtam, hogy a főhősünk meghal a végén, számomra élvezhetetlenné vált így a történet. Hiába próbáltam átérezni Bree helyzetét, végig azon agyaltam, hogyan fejezi be Meyer az elbeszélést. A "Becsuktam a szemem." számomra nem volt valami frappáns lezárás. Talán a "Becsuktam a szemem, de előtte még gyorsan lefirkantottam vámpírlétem történetét." jobban megállta volna a helyét.

A Diego vonalat elég erőltetettnek éreztem, nem értem, miért nem lehettek szimplán csak jó barátok? Az elvesztése akkor is megrázó lehetett volna, de így inkább bosszantónak éreztem ezt a szálat. Talán jobban ki kellett volna dolgozni az egész történetet, hogy önálló regény legyen belőle, vagy hagyni az egészet a fiók mélyén. Ennek viszont ebben a formában sok értelme nincs - esetleg a nyereség, amit az írónő zsebre tesz -, csak a vérbeli Twiligt rajongók lelhetnek benne némi örömet.

Értékelés: 5/2.

Olvasásra ajánlom: inkább nem