Rosszul vagy a vámpíroktól? Meena Harper is. A főnökei miatt azonban írnia kell róluk, még ha nem is hisz a vérszívókban. Pedig Meenától nem áll távol a természetfeletti. Tudja, hogyan fogsz meghalni. (Persze, úgysem hiszel majd neki – ahogy más se.) De hiába a jóstehetsége, elköveti a hibát, hogy beleszeret egy modern kori hercegbe. Lucien Antonescu sötét titkot rejteget. Olyan titkot, ami miatt sokan - köztük egy ősi vámpírvadász társaság is - a halálát kívánják. Csakhogy Lucien már eleve halott. Talán ezért ő az egyetlen pasi, akivel Meena el tudja képzelni a jövőjét. Ugyanis a lány mindenki más sorsát képes megjósolni, csak a sajátját nem. Bár Luciennél jobb pasit álmodni sem lehet, Meena talán mégis egy rémálomba csöppent. Elérkezik az idő, hogy a saját jövőjébe lásson… Már ha van jövője.

Jeanne véleménye:

Ritkán mondok ilyet könyvről, de utáltam. Az első sorától az utolsóig. Csak azért küszködtem vele a végkifejletig, mert nem akartam egy újabb könyvet olvasatlanul félretenni (mint korábban a Sötétség hercegét). Az már csak plusz poén volt a sorstól, hogy a sztori egyik hősét, Lucien Antonescut többször is ezen a néven említik a műben, amitől a tudatalattim csak még erősebb tiltakozásba kezdett.
Maga a történet felnőtteknek szól, hősnője, Meena már nem hamvas tinédzserlány, hanem dolgozó nő egy kis különleges extrával: előre látja mások halálát. Lehetett volna ebből a karakterből sok jót kihozni, de nem sikerült. Huszonnyolcszor elolvashattuk róla, hogy bár nagyon rövidre van vágva a haja, az mégis borzasztóan jól áll neki. Legalább ennyiszer kellett szembesülnünk a ténnyel, hogy utálja a vámpírsztorikat és a vámpírokat úgy általában, mert azok hímsoviniszták. Azt is megtudhattuk jó néhányszor, hogy sajnos Meena képességeiben kevesen hisznek, és nem fogadják meg a tanácsait.

Az a baj, hogy Meg Cabot nem csak ezeket a tényeket ismétli az unalomig, hanem szinte mindent, attól az apró információtól kezdve, hogy miért írja két e-vel a nevét, miért hívják Jack Bauernek a kutyáját stb. Sokszor azt hittem, hogy rossz helyen nyitottam ki a könyvet, mert szinte szóról szóra ugyanazokat a mondatokat olvastam. Ez a szájbarágás egyrészt idegesített, másrészt halálosan unalmassá tette számomra a történetet. Még akkor is, ha volt itt mindenféle "rejtélyes" szál /Szent Johanna - Szent György - Dracula - sárkány - vámpírvadászok/, gyermetegnek és végtelenül kiszámíthatónak éreztem az egészet. A szereplők számomra egyébként is túlságosan sablonosak vagy szürkék, Lucienről nem tudok meg semmi olyat, amitől esetleg vonzóvá válna mint férfi. Meena testvére és Alaric Wulf kifejezetten idegesítő karakterek, bár - ha jobban belegondolok -, tulajdonképpen elmondhatnám ezt mindenkiről.

Hihetetlenül megkönnyebbültem, mikor a végére értem a történetnek, nem tudom, képes leszek-e valaha olvasni Meg Cabottól bármit is.

Értékelés: 5/1
Olvasásra ajánlom: nem.

Bridget véleménye:

A Smink nélkül c. csoda után fásultan ugyan, de telve reménnyel kezdtem neki Meg Cabot eme gyöngyszemének. Hiányzott már a fantasy, hiányoztak a vámpírok, a mitológia. Nos, kár volt előre innom a medve bőrére.
Csalódtam. Csalódtam, mert gyakran emlegették, hogy Meg Cabot könyvei jók, és erre mit kaptam? Pocsék történetet, ahol a főhősök és a mellékszereplők életre szóló szerelmei két nap alatt kialakulnak, és további két nap kell, hogy meg is szűnjenek; ahol a történet több másik hasonló témájú könyvből lett kilopva (máshol is hallhattunk már Stefan nevű vámpírról, és Alaric nevű vámpírvadászról, nem?); ahol a mitológiai háttéren nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. A tetőpont az volt, mikor a román vámpírunk (hogy, hogy nem…), a sötét hercegünk (sötét herceg? na ne már, ilyenről még nem is hallottam sehol máshol!) átváltozott –és most jól figyelj!- sárkánnyá!!! Nem is vagyok hajlandó több szót fecsérelni erre…
Plusz pont jár viszont azért, hogy a szerelmeseink nem sírtak szex közben (végre!), és az ostoba, kibírhatatlan hősnő a könyv végén nem omlott a vámpírja karjai közé, hogy „Kérlek, nem bírok nélküled élni, tégy halhatatlanná!”.
Viszont a fogalmazásbéli hiányosságok itt is megmutatkoztak, a tőmondatoknál és az idétlen párbeszédeknél én többet vártam, ha már jó pár könyv van Cabot mögött. És azt sem hagyhatom ki, hogy Cabot Szurovecz Kitti zsenialitásával fűzi össze szereplőink életét, és irányítja a cselekményt… NC.

Értékelés: 5/2 (a kutya cuki volt, és volt 1-2 vicces párbeszéd)
Olvasásra ajánlom: azért, hogy megtudd, milyen a gagyi vámpíros sztori