Ivy nehéz időszakot él át: anyja újra férjhez megy, de a lány nem érzi magát otthon az új családban. Aztán megismeri Tristant, akiben megtalálni véli élete szerelmét. Mikor a fiú tragikus balesetben meghal, a lány elveszti hitét az angyalokban. Ez megnehezíti, hogy Tristan, aki a védőangyala lesz, felvegye vele a kapcsolatot. A lány nem érzi a jelenlétét, és a fiú minden próbálkozása, hogy érintkezésbe lépjen vele, balul sikerül, ami csak erősíti a lány elutasító ítéletét. Tristan egy mellészegődő, kissé bohókás angyal segítségével próbál rájönni, hogy milyen feladat vár rá új szerepében.

Bridget véleménye:

Újabb angyalos könyv, újabb YA regény, még egy, amely nem hagy az olvasóban túl mély nyomot. Pedig próbálkoztam, tényleg. Még a nyitás tetszett is – a lány barátja meghal az autóbalesetben, amit a lány túlél. Oké, ez izgisen hangzik, de! Az első fejezetben, kezdetben össze-vissza ugrálunk az időben, fogjuk rá, ki lehet következtetni, épp mikor és hol vagyunk a történetben, aztán nagy nehezen helyreáll a rend, megmaradunk a fél évvel korábbi múltban.

Azt hinnénk, de jó! Megismerjük Tristant és Ivyt, az ő nagyszerű szerelmüket, innen egyenes út vezet majd ahhoz, hogy mikor az időben eljutunk oda, hogy elveszítsük Tristant, akkor majd jól sírunk. De nem így lesz! Mert sem a tőmondatok, sem a hiányos/nem létező karakterleírások, és a rohanó cselekmények (értsd: ugrálunk egyik fontos eseményről a másikra, és közöttük meg nincs semmi) nem segítenek minket effajta élményhez. Sőt, szinte alig ismerjük meg a mi kis párocskánk szerelmi életét. Az egész olyan, mint ha egy könyv elő vázlatát tartanánk a kezünkben, melyben az író összeszedte, miről/kiről akar majd írni.

Mindezek mellett engem igazán bosszantott, hogy a fülszöveg előre lelőtte a csattanót, azt, amit 126 oldalon keresztül bontott ki a szemünk elé Chandler. Ha azt vesszük alapul, hogy a könyv csak 178 oldal, akkor ez elég rossz arány. A maradék 50 oldal sem hoz több izgalmat, inkább csak bemutatja nekünk, milyenek Chandler világának elfuserált angyalai. Akik nem igazán állnák meg a helyüket semmilyen angyalmitológiában.

Mégis azt mondom, egy olvasást megér – szárnyalásra nem kell számítani, arra viszont pontosan megfelel, mint a többi könnyed kis limonádé regény, hogy 2-3 órára lekössön.

 Értékelés: 5/2

Olvasásra ajánlom: igen

Jeanne véleménye:

Mielőtt nagyon lehúznám a könyvet, egy dolgot feltétlenül le kell szögeznem: a borítója nagyon szép. Bár azt mondhatnám, hogy a tartalom és a külső harmóniában áll egymással, de sajnos nem tehetem. Próbáltam mentségeket keresni arra, hogy miért ilyen rettenetesen rossz ez a könyv, mégsem találtam egyet sem. Mert ha fel lenne tüntetve rajta, hogy 13 éven felüliek számára nem ajánlott, akkor megérteném, miért ilyen a történet, de alaposan megnéztem, ez a figyelmeztetés sehol sem szerepel.

Így viszont becsapva érzem magam.

A borítón található ajánló tulajdonképpen mindent elmond, a regény 178 oldalán különösebb új információval már nem találkozik az olvasó. Az már csak hab a tortán, hogy  olvasás közben úgy ugrálunk az idősíkok és a nézőpontok között, mintha jedi lovagok lennénk, néha nehezemre esett követni, hogy hol is tartok éppen a nagy semmiben. Mert azon kívül, hogy az ötödik oldalon autóbalesetet szenved a két főhős, Ivy és Tristan, a könyv maradék részében nem történik tulajdonképpen semmi. Visszatérünk a múltba, hogy a szerző kifejthesse, a két fiatal egymásba szeret: nagy meglepetés nem ér bennünket, és a körmünket sem fogjuk lerágni az izgalomtól, hiszen ez már az ajánlóból is kiderül. Ráadásul rettenetesen erőltetett az egész, a karakterek mesterkéltek (különösen Gregory és Suzanne) és számomra idegesítőek. A történetet felszabdaló epizódok (Tristan az esküvőn, a macska stb.) közhelyesek, és igazából azt sem értem, az angyalokat minek kellet belekeverni ebbe az egész katyvaszba, hiszen az egész könyvben tulajdonképpen csak egy-két utalás volt rájuk.

A regényben megjelenő angyalábrázolás számomra szintén zavaros volt, de őszintén szólva, ezen már meg sem lepődöm. Az egyetlen vigaszom az lett volna, ha valamiképpen lezárult volna a történet, de Elizabeth Chandler minden írók legkegyetlenebbike, és ezt is megtagadta tőlem. Értem én, hogy sorozat, de valóban nagy elvárás az, hogy az egyes részek önmagukban is megállják a helyüket?

Értékelés: 5/1

Olvasásra ajánlom: 13 éves kor alatt.