Egy napon a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek értesítőt. Rövidesen kiderül, hogy a hírek nem múltbéli, hanem a hamarosan bekövetkező eseményekre vonatkoznak. Egymás után furcsábbnál furcsább balesetek történnek, öröknek hitt kapcsolatok szakadnak meg, új és rejtélyes barátságok, szerelmek szövődnek. Ki írja a jövendöléseket és mit akar elérni velük? Ki lehet a sokat emlegetett, titokzatos JJ? Ki és miért akarja eltenni láb alól az idős matematika-tanárnőt? Mi köze a merényletsorozatnak egy különös, régi fényképhez?
Bridget véleménye:
A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában tavaly jelent meg B.M. Grapes, az újonnan felfedezett magyar írónő első regénye, a Jóslatok hálójában.
Hónapokig szemezgettem a kötettel, míg végre megvettem – nem akartam fejest ugrani bele, de annyi jó kritikát olvastam róla, és olyannyira tetszett a borítója, hogy végül hazavittem a 620 gr tömör gyönyört. Legalábbis azt hittem.
Tetszett az alapsztori: misztikus keretek közé ágyazott tini szerelem, de végre másképp, nem angyalokat kapunk vagy vámpírokat. Szinte felüdülésnek éreztem már a tudatot is, még el sem kellett kezdenem olvasnom. És a napi jóslatok ötletéért is odáig voltam, az első pár fejezetet csak úgy faltam, agyaltam a jós személyén, a jóslatok jelentésén, meg persze azon, mit hoz ki ebből az egészből Grapes.
Aztán jött az első mélyrepülés, majd a második, és még több, annyi, hogy a végén már csak azért olvastam el, mert nem szeretek könyvet félbehagyni. A történet nemes egyszerűséggel hol túl van írva, hol nem tudunk meg eleget. Többször is olvastam szinte szó szerint ugyanazt a bekezdést oldalakon keresztül arról, mennyire tanácstalan főhősünk, néha már azt hittem, még mindig ugyanannál a fejezetnél járok, de közben szerelméről alig tudtunk meg valamit, az a kevés sem volt számomra elég ahhoz, hogy megmagyarázza, miért haragudott rá korábban. És még csak nem is haladt tovább a cselekmény. Ráadásul Ada valamiféle kényszerképzetben szenved, ugyanis bármi történjék, nem tud túl lépni önmagán, és többek között ez is sokat vett el az iránta érzett kezdeti szimpátiámból. A karakterek felszínesek, az írónő stílusa szedett-vetett, olykor nem tudom eldönteni, egy negyven éves nő fejében járunk, vagy egy tiniében. Ó, és ki ne felejtsem az írónő „Edna, az afroamerikai lány” – mániáját, mely ezredik alkalommal olvasva erős falkaparási kényszert idéz elő.
Sok negatívumot sorolhatnék még fel, de ebben az egészben a legrosszabb, hogy egy erőskezű szerkesztő a legtöbb hibát kiküszöbölhette volna. Minden esetre, kívánom Grapesnek, hogy találja meg a hangját, mert ihletben nincs hiánya, de úgy érzem, nem a megfelelő formában adja át nekünk.
Foghatjuk mindezeket arra, hogy első könyves? Talán, de nálam ez a könyv csak egy kettes szintet üt meg.
Olvasásra ajánlom: nem.
Jeanne véleménye:
A könyvet Bridget után olvastam el, de mielőtt bárki is megvádolhatna azzal, hogy az ő véleménye miatt prekoncepciókkal láttam volna hozzá, le kell szögeznem, semmit nem árult el vele kapcsolatban. B. M. Grapes abszolút tiszta lappal indult nálam, kíváncsian vártam, hogy az érdekes ajánló után mit nyújthat nekem ez a könyv.
Őszinte leszek: 105 oldal után letettem, mert képtelen voltam tovább olvasni. A főszereplő, Ada számomra olyan figura, akivel képtelen voltam akár egy másodpercig is azonosulni. Konfliktusai valójában látszatkonfliktusok, értelmetlen dolgokon akad fenn és problémázik hosszú bekezdéseken keresztül, míg a cselekmény nehézkesen halad. Ezen az sem segít, hogy a szerző választékos kifejezésekkel próbálja színesíteni mondanivalóját, sőt sokkal inkább tűnik ez nekem kényszeres erőlködésnek, mint könnyed szórakoztatásnak.
"Természetesen Mr. Harding megelőzött minket, ami paramétereit tekintve nem kis teljesítmény. Húsos testével a létbizonytalanság határára sodorta a tanári asztalt, valahányszor rátelepedett szegény múlt századi darabra. Az ülőalkalmatossággá avanzsált asztal most is nyögve adta meg magát a testes tanerőnek, aki fintorogva bökött az első pad felé..."
Most komolyan... csak én érzem azt e sorok után, hogy ez sok?
Végül mégis folytattam a könyv olvasását, átvergődtem magam mind az 534 oldalon, de töredelmesen bevallom, szenvedtem a főhős együgyűségétől, ami különösen furcsa egy olyan lány esetében, aki matek- és sakk-zseni. Több alkalommal reménykedtem abban, hogy valamelyik balesetben Ada veszti életét, de sajnos nem így történt. Hiányoltam az ajánló által sugalmazott akciókat, az eredetiséget – ezek mind belesüppedtek a túlcizellált mondatok, felesleges leírások és misztikus közhelyek /fekete özvegy, pentagramma, igaz szerelem, Mystica Mundi/ tömkelegébe.
Számomra a könyv hatalmas csalódás volt, ha rá gondolok, az jut eszembe, hogy az olvasásával töltött időt hasznosabban is tölthettem volna. Mondjuk lefuthattam volna egy maratont. Értékelése: 5/1.
Olvasásra ajánlom: nem.
