Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző.
Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak.
Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldokol a bűntudattól.
Mélyen magába zárja fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse.
Ám jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás.
De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal.
Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit...

Jeanne véleménye:

Isten látja lelkemet, én nem akartam, hogy így legyen. Szívem minden rezdülésével pozitív véleményt akartam írni a könyvről, nehogy megint kamuprofilt kelljen készítenie a molyon az elvakult rajongóknak, és személyeskedéssel kifejezniük egyet nem értésüket. Napokig álmatlanul forgolódtam, azon tépelődve, hogyan ne gázoljak Helena Silence érzékeny lelkébe, de elbuktam: az írónő ugyanis házhoz megy a pofonért, én pedig képtelen vagyok megtagadni azt tőle.

Azt azért elmondom, hogy az alaptörténet ígéretesnek tűnt, és bár éreztem ezen az érzős sztorin egy kis Slide-os beütést, ez egyáltalán nem zavart. Aztán elmúlt a kezdeti lelkesedésem, mert megint olyan klisécunamival találtam szemben magam, amivel csak nehezen tudtam megbirkózni.

Aki nem olvasta még az Enigmát, de szeretné, most ugorjon! Következik a dél-amerikai telenovellákat megszégyenítő, fordulatokban és drámában gazdag cselekmény zanzásítva.

Adott a főhősnőnk, Lena, akinek meghalnak a szülei egy balesetben. Lena megakadályozhatta volna, mert különleges képességei révén előre látta a dolgot, mégsem tette, ezzel már meg is alapoztunk párszáz oldalnyi picsogást és önmarcangolást. Mivel Lena kiskorú, az eddig sosem látott, ám pofátlanul gazdag nagybácsi pártfogásába kerül. Természetesen magánrepülővel utazik, és rögtön szerez is magának egy öribarit Zoe személyében. Zoe az a végtelenül szimpatikus fajta, aki úgy használja a "Nyuszkó" megszólítást, mint Gordon Ramsay az F-betűs szót. Gondolom, mindenkit mély meglepetéssel tölt el a tény, hogy Zoe rendelkezik egy végtelenül jóképű fivérrel /Alex/, aki természetesen elnyeri Lena szívét. A szerelmükre vetül azért némi árnyék egy álterhes exbarátnő személyében, nem is beszélve a bűnözőről, akivel Lena összetűzésbe kerül.
A végére azért minden szálat elvarr a szerző: mindenki megússza a kalandokat ép bőrrel, csodák csodájára Zoe is talál magának pasit, és kapunk egy hoszéármándói csavart, amikor kiderül, hogy Lena nagybátyja tulajdonképpen az apja, és Alex anyja érte epekedik titokban.

A lezárás szirupos, a szerző kötelességének érezte, hogy mindenkinek párt találjon. Talán a szakácsnőt kellett volna még összeboronálnia az emberrablóval, hogy senki ne maradjon ki a szórásból... reméljük a folytatásban erre is sor kerül.

Összességében úgy éreztem, mintha egy Paula és Paulinán szocializálódott 14 éves írta volna a könyvet, amibe néhol belejavított az anyukája. Furcsa volt számomra, hogy valaki, aki egész jól bánik a szavakkal, és kitalál egy figyelemfelkeltő alaptörténetet, hogyan blamálhatja magát olyan bugyuta dolgokkal, mint a kamuterhes barátnő, meg az "én vagyok az apád". Arról nem is beszélve, hogy "azért csókoltalak meg, mert azt hittem egy ló hajolt fölém".

Értékelés: 5/2

Olvasásra ajánlom: rózsaszín lánykaszobákba, 16 éves korig.

Bridget véleménye:

A már szokásos karácsonyra, szülinapra, egyéb alkalomra kapott könyvutalványaimat mindig nehezen költöm el – mindig annyi könyvet vennék egyszerre, irtó nehéz a választás.

Az egyik szerencsés az Enigma volt idén, hiszen a könyvesbolti polcról az enyémre kerülhetett. Tetszett a borítója, tetszett a fülszövege, olvastam is pár jó kritikát róla, és különben is tetszett mindig a Könyvmolyképző azon kezdeményezése, hogy felkutatja, támogatja a hazai, kezdő írókat.

Csak mondja már meg nekem valaki, miért nyúlnak ennyiszer mellé?!

Igazából a baj az Enigma esetében már az írónő álnevével kezdődik – Helena Silence? Legalább annyira giccses, mint a Spirit Bliss… senki nem szólt nekik, hogy ezekkel talán nagyobb sikereket érhetnének el a könyvpiacon kívül, egy sokkal jobban jövedelmező iparban…?

Az alapötlet tényleg tetszett. Az érzők, Lena szüleinek halála, hogy el kell költöznie otthonról Coloradoba… Colorado gyönyörű állam, mindig is az egyik kedvencem volt, szerettem az ott játszódó filmeket, könyveket. És volt pár igen jól eltalált, érdekes karakter, akiket szívesen elfogadnék az én életembe is, a legnagyobb kivétel, persze, Lena maga volt. Hihetetlen, hogy az emberek azt hiszik, hogy csak ostoba, makacs, önfejű, szerencsétlen főhősnőkkel lehet történeteket eladni. Nem tetszik, hogy a fiatalság mindenhonnan ezt a képet látja példaként. Kezdve Miss Bella nyomorék Swannal, de a lista az ő születése óta már kilométeresre dagadt.

Idegesített, hogy ahhoz képest, hogy Lena is, és Zoe is elmúlt már 17/18, hiszen leérettségiztek, és egyetemre készültek, mégis úgy viselkedtek, mintha 14-15 évesek lennének, valahogy nem tudtam beleélni magukat sem a beszélgetéseikbe, sem a gyerekes viselkedésükbe, pedig könyörgöm, nincs sok év köztem és köztük.

És amitől a falnak mentem: az írónő a brazil szappanoperák forgatókönyvíróit is megszégyenítő módon kavarta a szálakat arról, ki kinek a gyereke, vagy nem gyereke, ki kinek tetszik, vagy nem tetszik. És a vége! A mai világban miért kezeli ennyire tabuként mindenki a szexet, és miért erőlteti ennyire azt, hogy az első szerelem az igazi, és annak sírig tartónak kell lennie, meg annak házasság lesz a vége?

A következő részben mi lesz? Megjelenik egy új, titokzatos srác, mondjuk egy másik érző, aki jobban megérti Lenát, mint Alex, és kicsit bekavar a nagy szerelembe egy röpke szerelmi háromszög erejéig, de azért a végén kedvenc párocskánk ismét egymásra talál?

Értékelés: 5/2 (jók a tájleírások)

Olvasásra ajánlom: egyszer elmegy, de annyit nem ér, hogy ott csücsüljön a polcodon