Az Evernight időtlen falai között mindenkinek van rejtegetnivalója. Különösen alakul Bianca és Lucas titkos viszonya. A lány furcsa alkut köt Balthazarral, akit a múltja kísért. De minden veszni látszik, amikor az akadémiára gonosz erők támadnak. Mindennek legmélyén pedig egy borzongató rejtély lappang: Bianca születésének titka. Ha mindenütt titkokba ütközöl... Ha már senkiben sem bízhatsz... Ha a csillagok az egyedüli barátaid... Ha félsz, hogy elvéted az utad... NÉZZ AZ ÉGRE! Olvass ki múltat és jövőt!
Jeannne véleménye:
Mivel a sorozat első három része nálam volt, gyorsan nekiugrottam a másodiknak is. Na nem azért, mert olyan érdekfeszítő lett volna az első, inkább attól féltem, hogy ha túl sokáig halogatom, a végén nem fogom tovább olvasni.
Biztos a hold különleges állása okozza, de ezúttal kevésbé voltam szőrös szívű, és jobban tetszett a folytatás, mint az Evernight. Persze most sem kellett a nagyszüleimhez folyamodnom Concor tablettáért, mert az izgalom továbbra sincs köszönőviszonyban Bianca történetével, de mintha Claudia Gray egy kicsit összeszedettebb lett volna, mint korábban. A hangsúlyt a "kicsit" szóra helyezném, mert logikai bakik, kiaknázatlan lehetőségek, elvarratlan szálak azért akadtak bőven a sztoriban, és még mindig furcsának hat számomra magának az Evernight iskolának a funkciója, de mindezeken most megpróbáltam felül emelkedni.
Ami szimpatikus a szerzőben, hogy mer szereplőket beáldozni - még ha nem is kulcsfigurákról van szó -, és nem törekszik kínosan arra, hogy mindenkit megmenekítsen. Bianca sajnos még mindig idegesítő, zavar naivitása és sokkal jobban örültem volna, ha a vívódása Fekete Keresztes Lukács és Vámpír Baltazár között valódi lett volna. Ha Baltazár egy kicsit tökösebb karakter lenne, egész izgalmas szál bontakozhatott volna ki, de így maradt a kiszámíthatóság, és a végén az újabb egymásra találás Lukáccsal a csillagok alatt.
A következő rész felvezetése nem rossz, de szinte biztos vagyok benne, hogy Gray képes elszúrni egy jónak ígérkező alapötletet is. Hamarosan kiderül.
Értékelés: 5/2,5
Olvasásra ajánlom: Igen
Bridget véleménye:
Lelkesen vettem a kezembe Claudia Gray sorozatának második részét annak ellenére, hogy az első kötet nem nyűgözött le, vagyis talán inkább éppen ezért – reménykedtem, hogy majd most megtörténik a csoda. Lehet az volt a kulcs, hogy én álltam hozzá pozitívabban, vagy megint a zene, amit hallgattam, de egészen határozottan tudom azt mondani, hogy tetszett a könyv.
Végre megtört a jég – sikerült egy-két szereplőt megkedvelnem, pl. Vicet, Balthazart, vagy Charityt (igen, nagyon hülye ízlésem van :D), felfedeztem pár fordulatot is a sztoriban, és néha, még teljesen bele is tudtam élni magam Gray világába, ez utóbbi igencsak meglepett.
Voltak dolgok azonban, amiket még most sem tudok hová tenni, és a második rész végére sem egészen értem még pl., hogy lehet, hogy Bianca szereti Lucast. Egyedül azt tudom elképzelni, hogy ennyire finom a vére… Ebből hamar kiderül, hogy Balty barátunknak szurkoltam, persze eleve tudtam, hogy hiába, de a remény hal meg utoljára, ugye.
Viszont tetszett, hogy végre, valós veszély leselkedik hőseinkre, tetszett a brutális és váratlan kegyetlenség, amivel Gray kiírta az egyik nagyon is idegesítő szereplőnket, bár a karakter utolsó pár bekezdésében már kezdtem őt megszeretni. Tetszett a lidérc vonal, csak azt sajnálom, hogy még pár napig nem tudom meg, miért vadássza őket Mrs. Bethany, és végül is, mi lesz Bianca sorsa, meg persze azt, hogy Vic túlélte-e a Fekete Kereszt kontra Vámpírok csatát. De olyan nincs, hogy nem, nagyon morc leszek, ha pont a kedvencemet nyírják ki.
Olvasásra ajánlom: igen
Értékelés: 5/3
