Pat Conroy - Hullámok hercege

2012. március 06. - jeanne green

A könyv egy családi kapcsolat hátterét boncolgatja kegyetlen alapossággal. A megfásult szülők lelki sebeit átörökítik gyermekeikre, és egyéb megrázkódtatások is megkeserítik a Wingo gyermekek életét. Mindezeken túl a Hullámok hercege egy gyönyörű szerelmi történet is, melyben egymásra talál egy férfi és egy asszony, szülő és gyermek, testvér és nővér... mindazok, akik eddig csak önmagukat szerették.

 

 

 

 

Jeanne véleménye:

Sokáig szemeztem a könyvvel, mire rászántam magam az olvasására, valahogy éreztem, hogy fel kell készülnöm rá lélekben. Mert a Hullámok hercege nem egy mostanában megszokott romantikus tinédzsertörténet némi misztikummal vegyítve, hanem kőkemény, földbe döngölő írás. Még az elején jó leszögezni, aki könnyed szórakozásra vágyik, ne olvassa el ezt a könyvet.

A Wingo család története megrázó, dühítő, egyszerre váltott ki belőlem sajnálatot, haragot, tehetetlenséget, megkönnyebbülést és megannyi érzést, amit nem is tudnék felsorolni. A tragédiákat, melyek megtörténtek velük, Tom Wingo szemén keresztül látjuk, mégis tökéletes jellemrajzot kapunk mindenkiről, akivel a férfi élete során kapcsolatba került. A cselekményszál részletgazdag, minden apró eseménynek helye van, számtalan visszakapcsolással teszi a szerző érthetővé a múlt és jelen közötti kohéziót, és rájövünk, hogy a megértéshez tényleg minderre szükség is van.

Nem szégyellem bevallani, hogy olvasás közben néha könnyek szöktek a szemembe. Óhatatlanul is magaménak éreztem a fájdalmat, miközben szembesültem azzal, mit és hol rontottam eddig el. Tom Wingo küzdelme és választása egy kicsit az enyém is. Ebben a könyvben ez a zseniális: tükröt tart a lelkünk elé, és mások szenvedésén keresztül önmagunkba is nézhetünk.

Többet nem mondok, el kell olvasni...

Értékelés: 5/5.

Olvasásra ajánlom: 16 év felett kötelező.


 

Bridget véleménye:

Bevallom őszintén, nehezen vettem rá magam a könyv elolvasására, eleinte ki sem akartam hozni a könyvtárból, de nem volt bent túl sok minden a listánkról, így aztán nekikezdtem.
A problémám a fülszöveggel kezdődött, mert addig minden passzolt: a borító szépséges, a címe is felkeltette érdeklődésemet, és ahogy alliterál, jól esik az embernek, ha kimondhatja. De a fülszöveg: „Pat Conroy olyan bombajó könyvet alkotott, hogy Barbra Streisand egy pillanatig sem habozott a regény megfilmesítését illetően – márpedig ő nem fog bele akármibe!” Most komolyan? Annak tükrében, hogy tudatlan vagyok, és nem ismertem Pat Conroyt (de most elhatároztam, minden könyvét el fogom olvasni), Barbara Streisand nevével akartak megfogni? Tök jó lenne, ha érdekelne a véleménye, de hát nem ez van, egyszerűen irritál az a nő. Ráadásul a könyvekből készült filmek nagy százaléka nem is sikerül jól, szóval…
És én ezért majdnem kihagytam ezt a könyvet! Bosszant, hogy egy ilyen regény promójába nem fektettek elég időt, és pénzt, bezzeg az Evermore-okat, meg mindenféléket kapjuk telibe az arcunkba mindenhonnan.


És ezután, hogy kidühöngtem magam, jöjjön tényleg a könyv: egyszerűen fantasztikus volt, alig akartam letenni. Felválta nevettem és sírtam rajta; a végletekig megszerettem és meggyűlöltem benne karaktereket (például megtanultam azt, milyen anya ne legyek soha), beleszerettem egy olyan tájba, ahol még sosem jártam, egy olyan életbe, amit sosem ismerhettem. Könnyen el tudtam vonatkoztatni a ténytől, hogy mindezt egy férfi írta, férfi szemszögből látjuk az egészet, mert olyan jól össze van rakva, olyan stílusban van megírva, hogy egy másodperc alatt levett a lábamról.
Nem egy könnyű olvasmány ez: súlyos családi témákat boncolgat Conroy, nem szépíti a dolgokat nekünk, olyan tartalommal tölti meg az oldalakat, hogy a szívem sajdult bele többször is. Családi erőszak, nemi erőszak, elmebetegség, háború, halál, szeretet, összetartás – ez csak pár téma azok közül, ami a szemünk elé tárul a sok közül, de valahogy Conroy úgy meg tudta írni ezt a könyvet, hogy nem érzed zsúfoltnak, nem érzed úgy, hogy túl sokat vállalt volna vele. Minden egyes mondatnak, szónak, de még vesszőnek is jelentősége van, ezért oda kell figyelnünk; nem éppen egy délutáni limonádé regény, amit jobb híján olvasol, nem lehet gyorsan haladni vele, de ha már lenyűgözött, nem is akarsz majd.


Rég olvastam olyan regényt, mely ennyire a hatása alá vont volna, ami ennyire elgondolkodtatott volna, legszívesebben kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban, mert úgy érzem, mindenki szegényebb attól, ha ez a könyv kimarad az életéből, hiszen rengeteg morális értéket tartalmaz, ami sokaknak nem ártana a mai világban.
Kedvenc karakter: Luke (minden mennyiségben)
Akit utáltam: Lila Wingo


Értékelés: az 5 pont nem elég

Olvasásra ajánlom: mindenképpen

 

A bejegyzés trackback címe:

https://greenolvas.blog.hu/api/trackback/id/tr164290003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.